Mumbai egyik különlegessége az ételhordó dobozok körforgása. Az ebédszállítók munkája családi alapon öröklődik, egy hatalmas, zárt közösség foglalkozik ezzel. Minden nap ötezer „dabbawallah” indul útnak a zsúfolt helyi vonatokon és a kaotikus utcákon át, hogy a háziasszonyok konyhájából… [tovább]
Ezerízű szerelem (2013) 48★
hindi · angol
Szereposztás
| Irrfan Khan | Saajan Fernandez |
|---|---|
| Nimrat Kaur | Ila |
| Denzil Smith | Mr. Shroff |
| Akash Sinha | Akash Sinha |
| Nawazuddin Siddiqui | Shaikh |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 5
Várólistára tette 65
Kiemelt értékelések
Baly
Az alapsztori tetszett, a levelezést is egy olyan jó dolog, de nekem ez nagyon lassú volt. Egyetlen fordulat volt benne, így nem tudtam nagyon élvezni. A vége az aminél meglepődtem én is, hogy elrepült az idő és már csak 5 perc volt hátra. De ahj a végén szerintem egyikünk sem erre számított.
Egynek elment, egy indiai barátnőm miatt néztem meg, szóval meg nem bántam :)
Péter_Király
A történet lassú, de Mumbai hangulata messzemenőkig átjön, a két főszereplő „kapcsolata” pedig szívmelengető :)
Kedvenc szereplőm pedig fizikai valójában meg sem jelenik a filmben :)
krlany
Szeretem a lassú, elgondolkodtató filmeket. Az élet apró dolgai vezetnek a nagy felismerésekhez, és ez itt nagyon szépen van ábrázolva… a mindennapi élet apróságai pár sorban, és mindez feloldja a magányt… az ételhordó rendszer meg valami zseniális… mármint az, ahogy tud működni…
(Azt azért sosem értettem, hogy miért kellenek a valóságtól elrugaszkodott filmcímek, mint pl. itt is… vajon hogy lett az ebédes ételhordó dobozból, mint címből, ezerízű szerelem, úgy, hogy nincs is benne szerelem, csak barátság?)
Ellen_Ripley
Én ezt imádtam. Újszerű volt, kedves, mosolyogtató, könnyes. Finom egyensúly a romantika és a dráma között. Ajánlom a gasztro filmek szerelmeseinek. :)
Zoltan_Biro
Félek az indiai filmektől. Sok rosszat láttam, tele értelmetlen éneklésekkel, táncokkal. Hát ez épp az ellenkezője. Ha amerikában készült volna ZS kategória lenne, de így, hogy India. A városi élet bemutatása, a hajsza a munka után, a nagy tömeg buszokon, káosz mind be van mutatva. A történet nem üt nagyot, de az ahogyan játszodják, az apró kis rezdülések az arcokon – az érzelmek a szívemig hatoltak. És az, hogy a zenéjét Max Richter készítette már csak hab a tortán.
kriszmanesz
fantasztikus élmény volt. a filmet imádtam, kedves volt, lélekmelengető, kíváncsivá tett a nyitottan hagyott befejezés… az Apolló hívja Pécset! projekt keretében néztük meg december 30-án, és Fabrice Gonet séfnek köszönhetően nem csak vizuálisan, de gasztronómiailag is belekóstolhattunk Indiába :)
