Kiemelt értékelések
El torero (1954) 60%
Újabb „kutya se emlékszik rá” mozi a Ronet-életműből – ezúttal 1954-ben járunk, a helyszín Spanyolország, a középpont pedig egy szerelmi történet, amit két torreádor versengése színez meg. Bár a bikaviadal finoman szólva is megosztó téma manapság (az utóbbi években mintha csendben átment volna a mainstreambe az a nézet, hogy barbár állatkínzás és semmi más…), azért én Hemingway torreádor-témakörben írt könyveinek ismeretében azt mondom, van ennél jóval aljasabb és kizsákmányolóbb sport, még ha elvitathatatlanul rossz is az optikája annak, amikor egy nemes állat leölését ünnepli a stadionnyi nézőközönség…
Ugyanakkor az El torero, mint ötvenes évekbeli fekete-fehér melodráma, valamennyire érthetően tűnt el a süllyesztőben. Az efféle filmekből annak ellenére is tizenkettő egy tucat, hogy a bikaviadal filmen történő megörökítése nem egyszerű feladat: ez minden sportfilmre igaz, de rendkívül nehéz úgy bikaviadort játszani (illetve ezt felvenni), hogy nincs a színen bika, és legalább ötezer ember. Az efféle szituációk mesterséges megkreálása egyszerűen leugrik a vászonról. Nem is tudnám megmondani, van-e egyáltalán mérvadó, igazán valid indulónk a valaha volt legjobb torreádor-filmek listáján…
Az El torero ezen a téren amúgy lehetne dobogó közeli helyezett: Pepín Martín Vázquez nemcsak rövid karriert befutó színész, de elismert bikaviador is volt egyben, igaz, a film forgatásának idején már visszavonult. Ez azonban mégiscsak hitelesség a köbön, még ha érthető módon a színészi képességekben úgyszólván kételkedik is az ember – főleg egy 1954-es, soha, senki által nem hivatkozott mozi esetében, amiben eleve mást vártak el a színészektől, mint manapság.
De ha már idejöttem Ronet miatt: Maurice Ronet annyira fiatal és formátlan még ebben a filmben, hogy különösebben róla sem lehet mit elmondani – korrekten hozza az antihőst, rá lehet ismerni, de nem zavar sok vizet és főleg nem lóg ki semmilyen irányba a korsztenderdek közül. A maga korában valószínűleg bőven elég volt ez a film, hogy villantson, hogy elnyerjen néhány későbbi, meghatározóbb szerepet, de magát a mozit nem menti meg a jelenléte.
Készült efféle filmből száz a maga korában és legalább ezer az azóta eltelt időben. Az arénában játszódó, egyébként jól beépített jelenetek jól mutatnak, de itt a bikaviadal csak illusztráció a háttérben, nem a film valódi lényege. Hatot adok rá, mert baj nincs vele, de hogy miért akarná ezt ma bárki is megnézni… erről elképzelésem sincs. Pedig tényleg nem rossz…
Na, ezért hat.
