Éjszakai lovasok (1950) 60% 1★

A western műfaj olyan sok változáson ment keresztül megszületése óta, hogy jogos volna a megállapítás: a vadnyugat tulajdonképpen egy fantasy univerzum már mai szemmel nézve. Nem számítva a hetvenes évek végétől datálható romlást és kiüresedést, egészen odáig gyakorlatilag évtizedről évtizedre született egy újabb, modernebb, frissebb vadnyugati sztereotípia, tele az alkotók saját korára reflektáló hősökkel, erkölcsi példabeszédekkel.

Ezt csak azért tartom most fontosnak, mert Az éjszakai lovasok, bár 1950-ben, színesben leforgatott western volt, sok szempontból afféle átmeneti indulónak tűnik a műfajban: sokkal inkább képviseli a negyvenes évek esztétikáját, a klasszikus amerikai westernt, amihez képest a Délidő lélektani dráma, A hét mesterlövész pedig valóságos allegorikus segélykiáltás. Autentikusságát hangsúlyozandó, stáblistája elején köszönetet mondanak azoknak a texasi marhatulajdonosoknak, akik kölcsönadták a forgatáshoz az állataikat, az azokon lévő billog pedig büszkén hirdette valós hovatartozásukat.
Nem kell tehát aláhúzni, ez még a westernnek az a korszaka, ahol a kemény munkával a vadnyugatot meghódító, majd egymás ellen acsarkodó cowboyoknak még hősies nimbusza volt, tehát valahol itt kell keresnünk a modern Amerika fegyverekkel kapcsolatos elragadtatásának gyökérzetét is. Mégis, van annyi önreflexió a sztoriban, hogy ne titkolja előlünk el, ebben a törvények által úgyszólván kevésbé átszőtt világban elsősorban ember embernek farkasa, nem az indián és a csörgőkígyó, hanem a saját szomszédod, sőt, a saját spoiler a legnagyobb problémaforrás a számodra…
A mozi egyébként szerintem az általam tavaly látott Kris Kristofferson film, A város ura eredetije, legalábbis a két történet alapkonfliktusát nézve abszolút. Bár két, egymástól gyökeresen elütő korszak, életérzés és stílus termékei, az erősségük ugyanabban a közös alapfelütésben gyökerezik: a testvérek közötti kapcsolati drámában, a vérségi kötelék erejében, ami képes egymástól gyökeresen eltérő gondolkodású, erkölcsű embereket is újra egymás mellé állítani, de ezzel egyidőben konfliktusba is sodorni.
Azonban Az éjszakai lovasokban látható színészi munka meglehetősen régimódi, miként maguk a cowboyok is. A filmet magabiztosan viszi a hátán egyszerű, de hatásos története, de egyéb vonzereje a vintage műfajon belül is meglehetően vintage vizualitásán és stílusán kívül nem nagyon van. Mondhatni, ma már inkább kordokumentumként érdekes, de a régimódi filmek kedvelői még mindig remekül szórakozhatnak rajta.

Műfaja és születésének dátuma mondja el a legtöbbet erről a filmről, ezen információk birtokában ajánlom a téma iránt érdeklődőknek!