Egy férfi, aki tetszik nekem (1969) 82% 5★

Azért jó látni, hogy a drámai szerepekre a hatvanas évek második felétől egyre ritkábban kapható Belmondo ilyesmiket is csinált. Az Egy férfi, aki tetszik nekem igazán szépen levezényelt hűtlenség-alkalmi kapcsolat dráma, amiben szegről-végről kielégülnek Belmondo hagyományos igényei a túlmozgásos mutatványozásra, de a film maga mégis megmarad egy gyorsan fel-, majd ellobbanó szerelem történetének.

Nagyon hasonlít ez a történet az Egy férfi és egy nőre, nem is véletlen, hogy mindkettőt Claude Lelouch rendezte. Érett, meglett, valahonnan valahova tartó emberek szerelméről szólnak ezek a mozik, nem fiatalkori, rózsaszín ködös mámorról és őrülettel határos lelkesedésről, hanem az érzelmek lassú és kimért, kicsit tárgyilagos felismeréséről és megéléséről. Már a ’66-os, fekete-fehér „előzmény” is színészközpontú munka volt, de itt is briliáns a rendező választása. Annie Girardot negyvenhez közel még mindig szép és érdekes karakter, de már nem a kor nőikonjainak egyike, mellette Belmondo olyan szépen húzza vissza, rejti el csirkefogós vonásait, hogy már-már teljesen hitelesen kelti valódi művészember benyomását, miközben a kamera továbbra is rajongva mozogja körül – nagyon szép párost alkotnak, nem izzik köztük a levegő, de ilyesmi ide nem is kell.
A cselekmény rendkívül egyszerű, tárgyilagosságában nézve rövid is, maga a film mégis szépen kitölti a műsoridejét. Mindenre megvan az idő, épül a hangulat, remek az Amerika beutazása közben átélhető miliő. Az a bizonyos „akció” egy álomszerű szekvencia révén valósul meg – érezni rajta egy kis iróniát, egy kis humoros kikacsintást, miszerint Belmondo ilyesmik nélkül talán már filmet sem hajlandó forgatni, de egyébként is jól feldobja a meglehetősen statikus cselekményt.
Az kimondottan érdekes fejlemény, hogy az Egy férfi és egy nővel ellentétben itt spoiler, pontosabban egy meglehetősen lehangoló végkifejletnek leszünk tanúi, amit mintha megint csak hozzáigazítottak volna a színészekhez: hát nem játszotta el ugyanezt Belmondo könnyedebb és szórakoztatóbb közegben számtalanszor, kisebb tétekkel? Lelouch érzékenysége ugyanakkor átüt a mozin, hiszen realista, humánus és mégis a valóság talaján álló romantikus történetekben kényszerűen számolni kell azzal, hogy a pillanat hevében, a körülményekre fittyet hányó kapcsolatok nem mindig lesznek sikeresek – és ha a felek nem egyformán bátrak és elszántak más irányba terelni az életüket, komoly fájdalmak és törések is származhatnak belőle. Mindez azonban aligha teszi zárójelbe mindazt, ami addig történt.

Szép történet, remek szerelmi dráma! Abszolút ajánlott, és talán érdemes lehet odatenni a legérdekesebb Belmondo alakítások közé is.