Pierre Brochant és barátai szerda esténként együtt vacsoráznak. Az összejövetel pikantériája, hogy minden meghívott köteles magával hozni egy lökött alakot. Akinek a legidiótábbat sikerül prezentálnia, az a finom étkek elfogyasztása után jutalomban részesül. A mai estére Brochant valóságos… [tovább]
Dilisek vacsorája (1998) 27★
Szereposztás
Kedvencelte 8
Várólistára tette 22
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Ez a bizonyos rövid és szerintem erősen túl is lihegett Pignon-mondakör itt és ebben a formájában tökéletes, sokkal inkább, mint pár évvel később Az addig jár a korsó a kútra…. Francis Veber ideája a naiv, rövideszű, lökött, de szerethető, jóindulatú és minden felfordulást végül is helyre hozó figuráról abszolút széttart, az itteni filmben prezentált Pignonnak jószerével semmi köze Az addig jár… főhőséhez, ráadásul a két film szellemiségében, az átadni kívánt üzenetek komolyságában, és a bennük prezentált humor tekintetében is drasztikusan különbözik.
A Dilisek vacsorája vonzereje főként abban áll, hogy jó előzményekből, hatásokból, benyomásokból dolgozik. A cselekmény, bár nem szigorúan, de gyakorlatiasan valós időben forgatott kamaradráma, amiben a humorfaktort a félreértések, tévedések, naiv megmozdulások generálják – mintha csak egy hatvanas évekből leporolt de Funés film újrafeldolgozását néznénk. A szövegek, különösen Brochant úr évődése és konfliktusa a feleségével, barátjával, szeretőjével, egy pontot Pignonnal ugyanakkor Woody Allent idéző szellemességgel és öniróniával telített, maga Lhermitte sem áll messze attól, hogy akarva-akaratlanul alleni hőssé váljon – ezt csak erősíti, hogy Kern András a szinkronhangja, de őszintén úgy érzem, Kern és Lhermitte abszolút össze nem illő páros, nem is értem, miért erőltette ezt a magyar stáb…
Nagyon erős húzása a darabnak Villeret szerepeltetése: mint írtam, ez a Pignon véletlenül sem hasonlító össze a Daniel Auteuil által életre keltett Pignonnal, de Villeret egész karakteréből adódóan annyira erősen és magabiztosan hozza a vígjátéki, illetve a megfelelő pontokon a drámai éleket is, hogy tőle jobb választást elképzelni sem tudunk egy efféle mozihoz. Bár mindenki nagyon ügyes a színen, úgy érzem, végül is ő ad a filmnek valódi arculatot és hangulatot, hiába nagyon erős a történet mögött meghúzódó írói munka.
Egyszerű, de nagyszerű film a Dilisek vacsorája, a francia vígjátékok mindig is erős versenyében talán az utolsó klasszikus induló, épp a kétezres évek eleji felvirágzás előestéjéről. Mindenképpen ajánlott darab!
Biann
Nem tudok túl sok mindent mondani róla. Megnéztem, tudomásul vettem, hogy van ilyen, egyszer elég volt. A francia humor furcsa, nem mondanám rossznak, de fergetegesnek sem.
Nyctea
Annyi jót olvastam erről a filmről, sokan írták, hogy mennyire szórakoztató, végig lehet röhögni… Ilyen ajánlások után nem erre számítottam, csalódás volt. Tényleg akadtak vicces jelenetek, de ez fajta humor nem annyira jön be. A vége azért aranyos volt.
