Aikawa Kazuhiko a neves Tendoji Felső-középiskola kosárlabda csapatának kapitánya volt. Mikor új városba költözik, a Mizuho Felső-középiskola diákja lesz, és szándékában áll folytatni a kosarazást. A Mizuhonak is van kosárlabda csapata, ám a tagok restek, nem szeretnek edzésre járni, helyette… [tovább]
Dear Boys (2003–2003) 2★
Szereplők
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
supermario4ever
Az ezredforduló évtizede egyfajta átmeneti időszak volt a sportanimék történetében. A Prince of Tennist leszámítva nem jött igazán értékelhető sportanime. Csak a Kuroko no Basket kavarta fel nagyon az állóvizet. A kettő között jött néhány érdekes alkotás a témában, de igazán egyik sem maradt meg az emlékezetekben. És ezen a Dear Boys sem változtat.
Már az elejével se hívja fel magára a figyelmet, hiszen aki látott elég sportanimét, az tudhatja, hogy Aikawa megbotránkoztatóan szabados viselkedése inkább egyfajta reklámnak hat. Ígér patyolattisztaságot, új varázslatot, de hamar azzal szembesülünk, hogy ez is csak egy termék a közül. Nem önazonos a viselkedése.
Bár az önazonosság nem feltétlen helytálló kifejezés, hiszen szegény Aikawa is ugyanúgy áldozata a szörnyű karakterdizájnnak és animációnak, ami rányomja az anime minőségére a bélyegét. És itt látszik, hogy mennyit számít a grafika, hiszen egy jó karakterdizájn és animáció valósággal élővé teszi az animét. A személyiség önmagában édeskevés, főleg, ha a bevezető utána hűlt helye sem marad. A CGI pedig fájdalmas. Teljesen eltompítja a jelenetek és a meccs végét. Hogy mennyire rossz minőségű lett, leginkább az ending videóban látszik, ahol úgy tűnik, mintha a kosárlabda belefúródott volna Aikawa kezébe. Úgy én is könnyen tudok manőverezni a labdával… De az egész karakterábrázolás borzalmasan egyszerű. A nézőtéren is inkább úgy tűnt, hogy az anya valami játékbabát tart a kezében, nem a kisfiát.
Ráadásul a kezdetek után semmi nincs, ami kiemelné az animét az átlagból. Vannak az edzések, a meccsek, de szinte csak olyan elemeket tartalmaz az anime, amit korábban mindenhol láttunk. A féltékenység és az ebből következő ijime ad egy egyedi színezetet a történetnek, ahogy a slice of life jelenetek is jót tettek az animének. Azok szokatlanul jól működtek. Lehet, hogy inkább egy slice of life történetet kellett volna a mangakának kitalálni, ahol a fiúk mellesleg sportolnak?
Zenében is inkább felemás az anime. Az opening ütős lett, az endinget viszont sokáig műmájernek tartottam. az a tipikus nagymenőzős rapelés, furcsa, kohézió nélküli szöveggel. Aztán a végére el tudtam fogadni. Az animében hallható zenék első hallásra nem adnak sokat a jelenethez, bár néhány dinamikus zenei elem remekül érzékelteti, hogy meccs tétre megy.
Kishibás anime, amiben vannak jó jelenetek. De nélkülöz minden innovációt és jó ötletet. Bár a mangaka többi munkásságát elnézve, ezen nincs mit csodálkozni…
