Dalmaya nolja (2001) 80% 1★

A film két érdekes tematikát hozz össze a maffiózók és a buddhista szerzetesek találkoztatásával. Mivel az utóbbi irány az erősebb a filmben, így alapvetően egy buddhista setting fog dominálni mind a környezete, mind pedig a gondolatvilága révén, ami kihat a történet végére, ahol egyszerű filozófiai okfejtések és tanulságok képében kapjuk meg a megoldást.
A legerősebb pontja a humora, ezt a két csoport közti interakciók és rivalizálások szülte szürreális poénok fogják kiszolgálni. A Mester laza hozzáállása és egyszerű, szerencsesüti jellegű tanításai fűszerezik meg igazán a humort, hiszen a konfliktusok alatt mindenki tőle várja a megoldást, ami végül kapni fog valamennyi jelentőséget, de sajnos a végkifejletben inkább a szerzetesek és a maffiózók közti játszmákra fogunk emlékezni.
A szentély és környezete csodálatos settinget biztosít az alkotás számára. A természet a kertek és a környező erdők révén az épületekkel karöltve csodálatos „buddhista harmóniát” teremtenek a képernyőn, így abszolút áttudjuk érezni a helyszín hangulatát. Sajnos a látvány néhol ezen felül is megcsúszik, mint például a harcjelenetek alatt, ahol a kamerarángatás mellett a túl közeli felvételek lesznek majd kellemetlenek.
A történet terén érezhetjük azt, hogy talán ilyen botegyszerű filmet még nem láttunk, a tényleges sztori 4-5 mondatban leírható, de mivel a film teljesen tisztában van identitásával, ezt az egyszerűséget képes a hangulat előnyére fordítani, viszont aki egy vígjáték esetén is valamennyi sztorit vár, masszívan csalódhat főleg a végkifejlet függvényében. De aki felismeri annak értékeit, átérezheti a kellő ütemezést, a konfliktusok megfelelő lefutását. Sajnos ezt a fajta megélést a színészi játék valamennyire beszürkíti, de az alakításokba való beleélés valamelyest azért javít ezen.
Ha fogékony vagy a könnyed és abszurd humorra, érdekel a keleti kultúra és setting, akkor ne félj bele vágni!