A démonvadászat mestersége (A démonvadászat mestersége 1.) (2020–2021) 89% 56★

Nagyon szerettem a csipet-csapatot és tényleg élveztem ezt a sorozatot :) Öröm volt nézni, ahogy So Moon szépen lassan felnő a feladathoz, Ha Na megküzd a démonaival, Mae Ok tyúkanyó módjára őrködik felettük, Cheol Jung pedig a kemény fenegyerek a csapatban :) Az a bizalom, ahogy egymás iránt viseltetnek irigylésre méltó :) A sztori bár semmi extra mégis folyamatosan lekötött :) úgy néz ki jön a második évad és én azt nagyon várom!:)

Jó, hát tudom, hogy nem volt tökéletes sorozat, de ami hiányzott belőle azt pótolta az, hogy egyszerre volt aranyos és akciódús.
Igazából plakát szerint én egy teljesen más fajta sorozatra számítottam, valami humorosabbra, ami több kisebb sztoriból áll, s minden rész más démon vadászatával telik, de ez egyáltalán nem így volt, s ez nem is baj. Szerettem, hogy most végre nem veszlődtem el a mellékszálak és szereplők tengerében, bár ez lehet, hogy többet mond el rólam, mint a sorozatokról xDDD, hanem teljesen követhető volt az egész.
Nagyon, de nagyon szerettem a csipet csapatot, s tudom, hogy már unjátok, hogy mindig ódákat zengek a jól összerakott csapatokról, de mit csináljak, ha most is ők együtt vitték a hátukon a sorozatot? Nem is tudnék kiemelni egy kedvenc szereplőt, mert a négy „szembenálló” közül az összeset szerettem. Azt bánom, hogy Ha Na szála nem volt nagyon kifejtve, illetve Ji Chung Shin személye is érdekelt volna, mármint hogy ki ő azon kívül, hogy egy démon megszállta őt.
Annak is örülök, hogy végre nem volt elrontva romantikával a történet! Mármint jó, ebben az esetben örültem volna az egyik romantikus szálnak, de we all know how that went… A másik két potenciális fél között csak az látott románcot, aki nagyon kereste, mondjuk én, viszont az a leheletnyi romantikus szál, ami jelen van a sztoriban, az úgyis csak a végén lesz egy ici picikét érezhető. Jó, hát ezt nagyon megaszontam, de nem tudom, hogyan beszéljek erről spoilerezés nélkül.
Szóval nekem felülmúlta az elvárásaimat, úgyhogy hiába nem volt hibátlan, én elfogult leszek, s megadom a tízest neki.

Adok rá egy tízest, mivel iszonyat gyorsan ledaráltam, nagyon nézette magát és mert pont erre volt szükségem.
Vannak hibái, de nem érdekel, engem teljesen beszippantott. Imádtam a csapatot, külön-külön is, de főleg együtt. <3. So Moon két barátját meg tudtam volna zabálni! <3 ahogy a fiú is mondta, a szülei is voltak egyben, még a legijesztőbb pillanatban is támogatták őt.
Ami annyira nem tetszett, az a másik világ volt. Nagyon kidolgozatlannak éreztem a témát, de mondjuk nem is azon volt a hangsúly.
Auf jeden Fall, várom a második évadot, remélem hasonlóan jó lesz, mint ez! :)

Wááá, ez nagyon-nagyon jó volt, imádtam!! :)) Humoros volt, izgalmas, akciódús és időnként még meg is ríkatott. Tüneményes volt a csapat, egyszerűen imádtam őket, ahogy húzták egymást, ahogy segítették egymást, ahogy szerették egymást. Elég komoly témákkal is foglalkozott, kezdve megint a bullyinggal, amit egyszerűen gyűlölök ilyen tehetetlenül nézni :(
Nekem nagyon tetszett az egész alapötlet is a gonosz szellemekről, Yang-ról és a „démonvadászokról”. :) Ja, és persze minden alkalommal megéheztem, amikor Mae Ok feltálalta a rament… :DD
Nagyon várom a második évadot, biztosan nézni fogom! :)

Örülök, hogy lesz második évada a sorozatnak. Megkedveltem ezt a kis csapatot egytől egyig. Mindannyiuknak sok mindenen kellett átmenniük, mégis erősek maradtak. Igaz, meg volt mindenkinek a maga árnya, de segítettek az embereken.
So Moon-t nagyon sajnáltam, de örültem, hogy a végén meg tudott bocsátani magának egy olyan dolog miatt, amihez semmi köze nem volt. Szerintem az efféle önzőség nem volt megbocsáthatatlan, hiszen csak több időt akart tölteni a szüleivel, akik mindig nagyon elfoglaltak voltak. Ezek mellett szerettem, ahogy a legjobb barátaival és az iskolatársaival törődött. Illetve csodáltam a barátait, akik minden körülmények ellenére ott voltak mellette és támogatták, vigasztalták őt.
Ha Na az egyik kedvenc női karakterem lett. Igaz, csak részleteket láthattam a múltjából, de ebből is lehetett érezni, hogy nagyon erős. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Hiszen ha kicsit nehezen is, de mindig össze tudta szedni magát az emlékei után.
Ga Mo Tak és Chu Mae Ok pedig a legkedvesebb duómat alkották. Szerettem nézni, ahogy csipkelődnek :D
Maga az alapötlet pedig zseniális volt. Eleinte kételkedtem benne, de a második epizód után megszerettem. Izgalmas volt, akciókkal teli és mellőzte a romantikát, ami plusz pont volt a számomra.

Először is, mi ez a magyar cím? Nem bírom felfogni! És a hivatalos Netflixes fordítás szövegében is voltak szép számmal hibák, még helyesírási is előfordult. De nézzük inkább a sorozatot!

Igazából egy teljesen korrekt, sőt, jó shounen live-action adaptációt kaptunk remek hangulattal, nagyon szép látványvilággal és egészen ügyesen összerántott szereplőgárdával. A speciális effektusok kivitelezésén is látszik, hogy nem spórolták ki a produkcióból a pénzt, hanem tényleg belefektették, akárcsak az időt és az energiát. A kaszkadőröket is csak dicséret illeti, a harcok dinamikusak és jól megkomponáltak lettek. Az egész sorozat látványos és minőségi.

A történet egy jól ismert klisét bont ki, ez pedig a kiválasztott útja, ami a shounen műfaj elengedhetetlen részét képezi. Természetesen az erő megszerzés után kapunk vereséget, nyertes kis csatákat, hatalmas bukást, tréning jeleneteket, majd level up pillanatokat, amikor új erők bontakoznak ki és végső összecsapást is. Mindent, ami megszokott. Viszont szerencsére a tematika meg lett hintve egy szokásosabb hangulatú krimiszállal is, ami ugyan nem túl bonyolult, de cserébe frissé teszi a szériát. A felépített világ nagyon érdekes, bár túlzottan még nem mentek bele a részletekbe a fináléig sem, ami miatt a 2022-es folytatás, szerintem, szükséges lenne mindenképpen. A mitológia nagyon jó, de egyelőre hiányérzetet kelt a részletes kifejtés nem megléte. Ennek megfelelően a szabályrendszert is szokni kell, valamint nagyon kérdésessé válik a morális háttere a jó oldalon történő megszállásnak is.

A fő karakterek érdekesek és szimpatikusak lettek. Közülük is kiemelkedik Mo-Tak és Moon figurája, akik hányattatott sorsuk ellenére pozitívak maradtak, csupán nagyon ritkán vesz erőt rajtuk a depresszió és ez nagyon jó dolog velük kapcsolatban. Nincs az, hogy most részeken keresztül nyaljuk saját sebeinket és öngyilkosak akarunk lenni, hanem igenis, koncentrálok arra, amit elkezdtem és azt bármi áron végre is hajtom. Ráadásul ez a kettő olyan, mint a borsó meg a héja. Öröm volt nézni a bátyó-öcskös kapcsolatukat. De a teljes bandára is igaz ez. Nagyon jó a kémia a szereplők között. Érződik, hogy nem csak kollégák, hanem családtagok, akikre bármilyen körülmények között számíthatnak. Viszont azt nagyon sajnáltam, hogy Hana-ról ilyen keveset tudtunk meg, így talán az ő karaktere lett a legkevésbé kihasználva. Mellékszereplők közül még az egykori counter volt a legjobb, egy hamisítatlan kedves comic-relief karakter. Viszont mindenki más kissé sablonos volt és egydimenziós. A gonosz oldalról csupán Cheong-Sin karakterével próbáltak valamit kezdeni, egy pillanatra talán még meg is sajnálja az ember, azonban ennél többet nem tudtak elérni vele, ami kár.

Felemás szereplőgárda ide vagy oda, a zene nagyon hangulatos (két OST is landolt a kedvencek listáján: CLOSE YOUR EEEEYES), a látvány nagyon szépen kidolgozott és színes, a világ jól felépített és érdekes egy kicsit furcsa szabályrendszerrel. A különleges képességek és ábrázolásuk szinte mintha megelevenedtek volna egyes shounen mangák lapjairól, akárcsak a küzdelmek, mégsem rontanak el vele semmit, sőt. Található a sorozatban sok szép valamint megrendítő jelenet, amik közül több is ingereli az ember könnycsatornáit. A baráti kapcsolatok ábrázolása pedig fenomenális. Az egyik legszebb barátság az itteni hármasfogatunkhoz kapcsolódik, amit sorozatokban láttam.

Viszont, egyes mondandók nem feltétlenül olyan pozitívak, mint aminek tálalva voltak, kiváltképp a megszállásokkal és a démonvadászattal kapcsolatban, így morálisan megkérdőjelezhetőek egyes döntések, amiket pozitívként akartak eladni a nézőknek. Észrevehetően hirtelen váltottak az utolsó 6 részre, ami nem volt megfelelően felépítve. Ennek magyarázata lehet, hogy a közreműködő írókat leváltották, ami nagyon érződött a mentalitáson és a cselekményen. Lehet ennek nem kellene negatívumnak lennie, főleg mivel a műfaj része és próbáltak ehhez hűek lenni, de néhol a színészi játék agyonerőltetettnek tűnt, már-már komédiába csapott át ott is, ahol nem kellett volna. A szabályrendszerekhez visszatérve, azért voltak ott is logikátlan döntések, amiket remélem a folytatás (amennyiben tényleg igaz, hogy 2022-ben lesz) majd korrigál. És igen, a műfajtól megszokott röhejes egysorosoktól sem mentett meg minket az író. Azt pedig, hogy az egyenruhát lecserélték, személyes támadásnak vettem. Most komolyan: öltöny? Egyáltalán nem állt jól ennek a sorozatnak.

Összességében egy szórakoztató, néhol érzelmes, harcokkal teli sorozat, amit bátran ajánlok annak, akit nem riasztanak vissza az ilyen típusú szériák. Egy minden ízében minőségi kikapcsolódás a hétköznapoktól. De a zsebkendőt azért nem árt készenlétben tartani.

Nagyon tetszett ez a sorozat, mégpedig azért, mert nem vette magát véresen komolyan.
Mert, bár komoly témákat is boncolgatott (gyász, önmarcangolás, tehetetlenség érzése, iskolai zaklatás, stb.) mégis volt benne egy állandó játékosság, és annak, hogy néha milyen gagyin volt egy-két dolog megoldva (ugrabugrálások, harcjelenetek), nos, még annak is volt egy sajátos kis bája.

Pedig az ilyen szellemes, szupererős sztorik annyira nem a szívem csücskei…
De az a helyzet, hogy annyira szimpatikus volt a négy főszereplő, hogy lazán elvitték a hátukon az egészet.

AMI NAGYON TETSZETT:
– Hogy vegyes korosztályú volt a csapat és mindenkire szántak elég időt. Jó volt mindenkinek a háttértörténete és szépen kiegészítették egymás képességeit.
– A fő történetszál (szellemvadászosdi) mellett volt egy iskolai zaklatós szál (az egyik főszereplő, Mun, a sérült lába miatt bottal jár – sejthető, hogy emiatt „remek” célpontja lesz az iskolai bunkóknak…), ami bevallom, nekem még jobban is tetszett. Sőt, a szellemes szálon olyan gagyik voltak sokszor a verekedések és ugrálások (5 métert szökkenünk, a földdel párhuzamosan suhanunk és hasonlók), hogy meg is lepődtem, hogy az iskolai történetszálban viszont baromi hitelesen gyepálták egymást a gyerekek. O_O
– Hogy a sánta srác, Mun, bár sokszor olyan kis szerencsétlen volt és ő volt a sorozat bőgőmasinája, azért mindig volt annyi vér a pucájában, hogy kiálljon a barátaiért (akkor is, ha egyértelmű volt, hogy teljesen vesztes helyzetben van és csak annyit ér el, hogy helyettük majd őt verik laposra…).
– A humoooor. :D A szellemvadász csapatunknak is voltak nagyon jó megmozdulásai (Mo Takon sokszor szakadtam), de Mun két barátján (a dagi gyereken és a szemüveges lányon) is jókat derültem, na meg némelyik „gonosz szellem” is olyanokat alakított… A férjes asszonyon spoiler sokat röhögtem, teljesen lökött volt ez a nő. XD Az is poénos volt, hogy ugyebár a rossz szellemek olyan emberekbe mennek bele, akik emberileg már eleve romlottak, erre ki lesz a főellenség? spoiler
– Jó volt az amnéziás rendőr pasi nyomozós szála.
– Hogy a főszereplő négyesből, ha valaki hülyeséget csinált (általában Mun vagy Mo Tak), a többiek feltétel nélkül kiálltak mellette.
– Bele mertek tenni pár váratlan halálesetet…
– Hogy a suli főtahója, ez a szép szál gyerek… https://snitt.hu/kepek/210507 (akit én még egyszer nem láttam szimpatikus karaktert játszani :D) végül spoiler

AMI NEM TETSZETT:
– Miért volt olyan hangja a gonosz szellemek által megszállt embereknek, mintha héliumos lufit szívtak volna??? :D Jaaaj, nem bírtam komolyan venni a gonoszkodásukat, mert állandóan röhögnöm kellett, mikor így beszéltek.
– Az égi bagázs (ők feleltek a sok hókuszpókuszért a sorozatban…) elég unszimpatikus volt. Az állandóan papoló, ájuldozó öregasszonyt ki nem állhattam, a vörös hajú csaj úgy fenn hordta az orrát, hogy csoda, hogy nem esett hasra valamiben… (A fényképnézegető fiatal fickó kivétel, őt bírtam.)

Összességében: nagyon élveztem, biztos megnézem a második évadot is.

Imádtam minden percét! Nem gondoltam volna, hogy ennyire beszippant. Nincs benne semmi extra, valahogy mégis nézette magát. :) Kis csapatunk minden tagja szerethető volt. Ms. Chu, mint valami anyatigris úgy védte a „kicsikéit”. :) Ha Na badass csajszi stílusa is szimpi volt. Mo Takon meg jókat derültem. :D
Jó volt látni ahogy szép lassan igazi kis családdá váltak. :)

Fordulatos, végig leköti az ember figyelmét. Volt olyan rész, ami annyira szomorú, hogy végigbőgtem és néha már annyira gonosz, hogy kidobtam volna a laptopot amin néztem a 7.-ről az ablakon, de összességében imádtam és a vége nagyon megható lett.

Anyum erősködött nézzük meg, nem volt rossz, de nem ájultam el tőle. A lelkizős részek valahogy idegesítettek (szerintem kicsit túltolták), értem, hogy So Moon nagy tragédiát élt meg, nagy lelki és fizikai teher nehezedett a fiatal srácra. Tetszett a kis szembenálló csapat összetartása, Chu Mae Ok az anyáskodó, gondoskodó gyógyító, Ga Mo Tak az erő és tapasztalat, Do Ha Na a zárkózott, távolságtartó jövőlátó és So Moon a lelkierő, a gyengék „megmentője”. A „földi” csapatot szerettem, viszont az „égiek”nem lettek a szívem csücske. Wi Gent konkrétan utáltam, szegény Moon-t „megáldották” vele, teljesen kihasználta a srácot, utána meg „hátba szúrta”. A sorozat eleje nem tetszett, de aztán beindult a történet és a cselekmény. Maga a történet elég izgalmas, akciódús és (számomra egy kicsit túl) érzelmes is. Így a sorozatnézés közben nagyon szúrták a szemem a logikátlanság, amikből elég sok volt, remélem a folytatásban (ha lesz) figyelnek rá.