Crazy Ex-Girlfriend (2015–2019) 90% 20★

Nálam az a kimondott agyzsibbasztó sorozat. Néhol már nekem fájt és nekem volt kínos, de pont ezért jó. Nem mondon, hogy hatalmas története van, de ilyenek is kellenek. Voltak itt is jobb és rosszabb részek, de én sem voltam mindig a legjobb agyi állapotban, mikor néztem. Vizsgaidőszak, yeah!
Rebecca szerencsétlen idióta, de ahogy halad előre a sorozat, szerethető szerencsétlen idióta lesz. :D
Paula-t nagyon bírom, szuper megszólalásai vannak, és egészen jó barátnője Rebeccának. (Nem mindig, időnként kiakasztott.. Mondjuk mindenki más is itt-ott. XD)
Darryl szintén gyöngyszem, Valenciát is megkedveltem a második évad végére, Heather meg ráteszi a pontot az i-re.
A zenék meg… zseniális, amit művelnek! Azok a szövegek:DD Még mindig a fejemben megy időnként a Sexy getting ready song :D
És persze…
TeamGreg és NagyonNemTeamJosh.

Hogy lehet, hogy ennek a sorozatnak csak két értékelése van itt??

Na, ezen sürgősen változtatni kell. :)

Nem tudom, a cím és plakát alapján ki mit gondolhat erről a sorozatról, de egészen biztos, hogy nem fogja előre kitalálni, milyen is ez a mű.

Mert ez a sorozat zseniális.

Évekkel ezelőtt láttam, nemrég újranéztem, és még mindig imádtam.

Sok oldalról lehetne közelíteni, mitől is zseniális ez a sorozat:
– egyrészt attól, ahogy kifordítja a romantikus filmek zsánerkliséit. Tulajdonképpen mindegyik megtalálható benne, de mindegyik egy kis csavarral, és nem utolsósorban roppantul szórakoztató öniróniával.
– másodjára végignézve a sorozatot, úgy, hogy pontosan tudtam, még mi következik, valahogy úgy látom, hogy arról szól, hogy milyen az, amikor valakit a mentális betegsége irányít, hogyan hat ez a környezetére, és mi történik akkor, ha elindul a gyógyulás útján. Komolyan mondom, ebben a témában minden komolytalansága ellenére ez egy hiteles és megindító alkotás.
– a dalok. Hát igen, a dalok. Zs-e-n-i-á-l-i-s. Nyilván nem mindegyik dal ugyanolyan jó, és mindenkinek megvannak a kedvencei, de az újranézés során meglepődve tapasztaltam, hogy bár én leginkább az első évad dalait szoktam hallgatni, a későbbi évadokban is ikonikus, szórakoztató, jó dalok vannak. (Az én kedvenc előadóm a sorozatból Santino Fontana, a Disney prince énekhangjával…. de most komolyan…. mint az olvadt csoki.)
– a karakterek. Imádnivalóak. Rebeccát nem mindig lehet szeretni, sőt, néha az ember nézőként nem érti, a többiek miért nem küldték még el a fenébe, és miért adnak neki újabb és újabb esélyeket (mert ha nem tennék, nem lenne sorozat :D), de a mellékszereplők, a negatívnak indult karakterek, mindenki olyan jól kidolgozott, saját személyiséggel és cselekményszállal rendelkező, a maga természetesen abszurd módján hiteles figura, hogy azt öröm nézni.
– a humora. Jó, hát ez egyéni ízlés kérdése, de ez a sorozat képes az önreflexív önirónia, a nem túltolt meghökkentés és a tudatosan felvállalt bugyutaság mezsgyéjén úgy egyensúlyozni, hogy az tényleg vicces tud lenni. Amit nem is tudom, hogy ér el, de megcsinálja.

Én azt mondom, hogy a kicsit elrettentő cím és plakát ellenére adjon egy esélyt neki, aki nem bánja, ha egy sorozatban néha dalra fakadnak, aki szereti a konzisztens karakter- és cselekményépítést, és aki képes nem túlságosan komolyan venni magát vagy az általa látott sorozatokat. :) Érdemes, de komolyan.

Szerintem ez az eddigi legkülönlegesebb sorozat, amit valaha láttam. Egyszerre hihetetlen, kínos, vicces, fájdalmas, őszinte és egyedülálló a maga nemében. Egyáltalán nem tökéletes sorozat, viszont amit tökéletesen megvalósítottak benne, az a karakterfejlődés. Nyilván a zenékről se kell megfeledkezni, de ami igazán ütős, az a karakterfejlődés. Igazából mindenkinek ajánlanám, hogy nézze meg, de úgy hiszem, hogy kevesen tudnák igazán értékelni a zsenialitását.