Conan, a detektív (Meitantei Conan) (1996–) 74% 15★

Még 2020-ban kezdtem el nézni az elejétől a sorozatot, de már akkor azt hittem, hogy sosem fogom beérni. Félbe is hagytam úgy száz rész után és nem is éreztem késztetést a folytatásra. De aztán egy idő után újra visszatértem hozzá. Először csak úgy gondoltam, hogy megnézem az összes részt, amiben benne van Kaito Kid. Aztán újra elkezdtem előlről nézni, mondván, hogy majd úgyis abbahagyom, ha megunom. De nem untam meg. (Pedig nem is jelöltem a nézéseket, mert biztos voltam benne, hogy felesleges… most meg már nem fogom három év nézéseit feldobálni.)
Tényleg rengeteg filler van benne, de azok között is van rengeteg izgalmas eset. (Meg elég kiszámíthatóak is, szó se róla.) De leginkább a fekete szervezethez kapcsolódó részek érdekelnek (még ha éppen abból is van a legkevesebb, pedig azok a legjobbak). A fő karakterek szinte mind összefüggenek egymással, és érdekes kibogozni a kapcsolataikat. spoiler
Ez szinte már nem egy neverending shounen, hanem neverending romance… Esküszöm, egy idő után a romantikus kapcsolatok jobban érdekeltek, mint bármi más. (De a rendőr karaktereknek is olyan jó dinamikájuk van. Csak mire összejönnek egymással… Olyan sok jó páros van benne – eltekintve, hogy szinte mind gyerekkori szerelmek és minimum 200 részre szüksgük van, hogy összejöjjenek. spoiler De az összes neverending shounen közül, amiket láttam, itt van a legtöbb jól megírt romantikus páros, úgyhogy annyira nem panaszkodom, csak végre összejöhetne már Hattori és Kazuha is. Amúgy csoda, hogy még csak ennyien jöttek rá Conan valódi kilétére, amikor Heiji minidig Kudo-nak hívja, a professzor Shinichinek, az anyukája meg Shin-channak.
Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a fő szálra, úgyhogy nehéz lesz hetente nézni csak ezután. Meg a rendőrséges múltbéli részeket is egészen megszerettem spoiler. Mondjuk tekintve, hogy mennyi filler szokott lenni egymás után jobban járok a mangával, de azt is mindjárt beérem.