Candy Online (2019–) 70% 1★

Szóval: most egy tajvani, szintén netflixes tinisorozatot hozok, de szerencsére ez sem a szokásos, más szemszögből közelít.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mielőtt ezt megtaláltam, kettőt is abbahagytam az első rész közben: a Dancing Angels-t és az At the Dolphin Bay-t, mert annyira mesterkéltek és szerencsétlenek voltak.
Vissza a Candy Online-ra. Egy iskolai vizsgálatnál csöppenünk in medias res a történésekbe. Mindenkit egy bizonyos vetkőzésről faggatnak, aztán még egy kővel be is dobják az iskola ablakát, úgyhogy utána már az is a nyomozás tárgyát fogja képezni.
Eközben egy lány, akiről kiderül, hogy ő Candy és egy fiú … nem tudok szebben fogalmazni, majomkodik körben mindenhol egy telefonnal, mert ők online streamelnek. Hát jó. Ha ezen a két részen túl tudunk lendülni, ami nem könnyű, belátom, akkor viszont fordul a kocka, és elkezdünk a múltba tekinteni és kiderül, hogy hogyan alakult Candy és a többiek viszonya, miért csinálja a live streameket, ki kedveli / nem kedveli és miért, és úgy egyáltalán. Ezek már sokkal jobb részek, érzékenyek, láttatják, mit tesz a különbség vagyoni helyzetben, családi helyzetben. Hogy a „legjobbat akarom neked” elcsépelt frázisa mit sem ér, ha csak a saját elképzeléseink szerint akarjuk azt a legjobbat. Hogy mennyit jelent egy barát.
Sokféle sorsot ismerünk meg a különböző fiatalok mögé tekintve. Van, akinek a szülei másik városban kényszerülnek dolgozni, és alig látják gyermeküket, aki a szerencsejáték-függő nagymamával marad (aki generálja a tartozásokat). Van, akinek anyját a származása miatt elüldözi apja családja, és a gyereknek és anyának harcolnia kell, hogy egyáltalán lássák egymást. Van, ahol tehetős és befolyásos a család, de a gyerekek pályája annyira megtervezett, hogy még az sem számít, ha nem bírják a terhelést.
Az egész történet nagyjából az egyenlő bánásmódról szól és hogy létezik-e, hogyan igazságos az eljárás és miért nem az. Annyi szál mozgatja az egészet, hogy szinte lehetetlen egy embert hibáztatni a dolgok eldurvulásáért. Aztán már minden résztvevőt magával sodornak az események és nehéz megálljt parancsolni az egymásra mutogatásnak.
A végét egy kicsit összecsapottnak érzem (az utolsó részt), nagyon kereken akarták lezárni a dolgot, de előkészítés nélkül, így a kb. 10 percnyi táncika helyett (ami amúgy mókás, nem mondom) erre is koncentrálhattak volna.
De amúgy korrekt, érzékeny kis sorozat volt, néha úgy éreztem, az emberek ennyire nem jók és belátók az életben és nem ennyire empatikusak, de jó ilyet is látni, hátha minél többen eltanuljuk tőlük.