Caligula helytartója (2011) 80% 1★

Gondoltam elkezdek kicsit ismerkedni Kőszegi Ákos munkásságával is – bár kevéssé behatóan, mint Valaki Más esetében (egyelőre legalábbis biztosan). Számomra színészként meglehetősen ismeretlen, pár mozgóképes szerepben láttam már, de színpadon – sajnos – még sosem. (Legalábbis most így hirtelen nem rémlik.)
Nem volt rossz ez az előadás, bár nem tagadom, az elejét nagyon untam és maga a koncepció is unalomig csépelt már. (Én legalábbis sok hasonló, „modernizált” színpadi feldolgozást láttam, ez pedig nem adott többet egyáltalán, sőt, néhol szerintem kicsit furán is vette ki magát – még úgy is, hogy jól értettem a rendezői szándékot.)
A darabról / történetről nem írnék. Aki járt iskolába és nem csak melegedni, azért az hallott már a Római Birodalomról és Caliguláról. Illetve nem árt kicsit ismerni a zsidó vallást és szokásokat, csak hogy felfogjuk a sztori központi mozgatórugóját és annak súlyát.
Visszatérve Kőszegi Ákosra: a látottak alapján ő tényleg jó színész, viszont ami a hangját illeti, ott már közel sem ennyire hajlékony / színes.
Hogy maradjak ennél a produkciónál: Dunai Tamás nekem nagyon tetszett. Nem volt egy bonyolult szerep, de olyan higgadtságot és nyugalmat árasztott, hogy az valami elképesztően jólesett.
Ahogy fentebb írtam, a rendezéssel már nem voltam ennyire elégedett. Illetve a díszletek és jelmezek. Most már ez is csak sablonosnak számít… (Jó, tudom, 2011. De szerintem már akkor is az volt, én a 2000-res évek első felében már bőven láttam ilyen produkciókat.) Tényleg az lassan a helyzet, hogy az ilyen jellegű előadásokat már mindenki így csinálja meg és a régi, klasszikus vonal meg teljesen feledésbe merül. Kérjük vissza a tógákat, meg a ión oszlopokat és társaikat. Köszi szépen!…