A Makuhari Messe-ben rögzített koncertek (2019. május 25-én és 26-án).
Május 25. számlista:
01. Title Mitei
02. Kemonotachi no Yoru
03. GUSTAVE
04. PHANTOM VOLTAIRE
05. Lullaby-III
06. Sha Matsuri -Carnival-
07. Kirameki no naka de…)
08.… [tovább]
| Sakurai Atsushi | önmaga |
|---|---|
| Imai Hisashi | önmaga |
| Hoshino Hidehiko | önmaga |
| Yagami Toll | önmaga |
| Higuchi Yutaka | önmaga |
A 2 napot magában foglaló változatot néztem 3 napra lebontva (szombat óta idegben és ápolónő is vagyok, kellettek ezek az emberkék, mint egy forró tejeskávé egy hűvös éjszakán). Több mint 4 óráról beszélünk (kaptam előételnek egy rövidke Behind the Scenes videót is), de még így sem éreztem soknak. Ráadásul bár mindkét nap számlistája egyezik, teljesen más hatást keltett a kettő.
Visszatérő motívumok a karneváli maszkok, amikkel Atsushi minden alkalommal… (khm @Kiskakukk… :D) interakcióba lép, a halálfejes sétapálca, Atsushi fekete tollkabátja és tollboája (és egyébként visszafogott öltözete, csodás csipkeblúzai), Imai Isssteni hajszíne (imádtam!) és groteszk unikornis maszkja, továbbá a Holló film kultikus ablakát idéző kör alakú kivetítő a háttérben (talán nem is olyan véletlen a mindkét napon megjelenő fekete madártoll? Vagy csak az én vágyam és fantáziám repked?)
Ma kicsit átmegyek majd fellépőruha-elemzésbe is, mert egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni a téma mellett. :D
1. nap
Egy visszafogott, itt-ott komorabb, remekül felépített 2 óra.
PRO: Hidehiko és a kis Yutaka összeöltözése (ahh), Atsushi mosolya, amikor megénekelteti a közönséget a DIABOLO közben, és amikor 3 dal erejéig mindannyian besétálnak – lepacsizva a rajongókkal – a nézőtér közepére felállított kis körszínpadhoz (ami egyébként négyzet alakú, de mindegy, van valamilyen hivatalos neve is?).
KONTRA: Ezen a koncerten sem hallom felcsendülni a Muma – The Nightmare dalt, ez a szomorú hagyomány most sem törik meg. (*sír*)
2. nap
Vörösre rúzsozott Atsushi lép a színpadra (b*sszus, ennek az embernek még ez is jól áll, majd lesz mit erotikusan elkenni magán. spoiler), a koncert elején rajta az elmaradhatatlan tollkabát, de ma Hidehiko is átmegy hollófiúba. Szinte látom és hallom magam előtt a fellépés előtti szösszenetet:
Imai: Hide, mára ezt a ruhát terveztem neked, ebben fogsz fellépni.
Hide: Nem.
*Hide elmegy zuhanyozni, közben Imai elrejti a ruháit*
Imai: Ugye megmondtan, hogy ebben fogsz fellépni.
Így történhetett. Más magyarázat nincs és nem is lehet erre a bűnös cselekedetre. :D
A fellépőruhák tekintetében – ha már így belefolytam – ma Toll (piros-fekete) és Imai (boa és kígyóbőr és leopárd minta, vagy ocelot, mittudomén) vitte a prímet! (Toll-t is annyira imádom, úúúgy két tenyerem közé fognám azt a kis hülye fejét)
Volt egy hosszú pillanat is, amikor félve néztem végig, ahogy Hide pörögve-forogva repül vissza a hosszú, közönség között vezető kifutón a színpad felé, komolyan attól féltem, hogy leesik róla, dehát az évek és a rutin… Gondolom kivágták volna a jelenetet, de akkor is.
Ó és annyira emberiek voltak, ahogy például Yutaka a körszínpad (ami négyzet) felé menet és visszafelé is hosszan leállt pacsizni a tolószékes gyerkekekkel, elolvadtam.
╰(˘⌣˘)╯
Minden koncertfilmnek úgy vágok neki, mint gyerekként egy Kindertojásnak, hátha találok benne egy Muma – The Nightmare dalt. :D
Gyönyörű volt. Mind a négy óra minden egyes perce.
Ez a két koncert olyan, mint egy doboznyi isteni finom bonbon: minden egyes szem (dal) egy nagyon jóleső érzéssel tölt el.
Igazából nem tudom tovább ragozni a dicséreteimet a zenekar felé, így inkább csak annyit mondok, hogy rengeteg szép pillanatot szereztek már nekem és remélem, hogy ez az öt fickó annyira boldog, amennyire csak az élet engedi nekik…
Kedvenc az első napról: Misshitsu. spoiler
Kedvenc a második napról: Sha Matsuri – Carnival, BABEL, Kirameki no naka de.
És még egy apróság: ez a 4 óra legalább annyira dögös volt, mint a 13th floor with Diana, pedig itt mind 50+ korúak. (Azért ez nem semmi.)
