Tokyo Dome City Hall, 2013.03.02.
01. Speed
02. Baby, I want you
03. Elise no Tame ni -ROCK for Elise-
04. LADY SKELETON
05. My baby Japanese -type II-
06. SANE -type II-
07. Lullaby-III
08. Zekkai
09. Zangai
10. Yasou
11. INTER… [tovább]
Tokyo Dome City Hall, 2013.03.02.
01. Speed
02. Baby, I want you
03. Elise no Tame ni -ROCK for Elise-
04. LADY SKELETON
05. My baby Japanese -type II-
06. SANE -type II-
07. Lullaby-III
08. Zekkai
09. Zangai
10. Yasou
11. INTER… [tovább]
Sakurai Atsushi | önmaga |
---|---|
Imai Hisashi | önmaga |
Yagami Toll | önmaga |
Hoshino Hidehiko | önmaga |
Higuchi Yutaka | önmaga |
Ez a 4. BUCK-TICK koncertfilmem és igyekszem rangsort állítani, csak úgy, a magam szórakoztatására. Hát gyerekek, ez a darab… nagyon erősen 1. helyezett-gyanús! Még annyit tennék hozzá, hogy spoiler Iszonyat erős dalcsokor! Én hülye még este megittam egy kávét, ezután a koncert után pedig már fix, hogy 3-4 napig nem fogok tudni aludni. Egy koffein bomba. Vagyénnemistudommi.
Imai kissé visszafogott volt, de Hidehiko…??? Mint egy trafóházra kötött duracell nyuszi! Táncolt, pörgött, ugrált, mindvégig (!!!) szinkronban énekelt Atsushival,… Jó volt így látni! Hiába na, a legtöbb férfira pozitívan hat az idő múlása.
Hihetetlen egyébként, hogy Atsushi minden egyes dalba – szóljon az bármiről – be tudja illeszteni, hogy magához nyúl és/vagy rúdtáncol a mikrofonállványon. :DDD Ezzel persze nincs semmi baj. x)
És fáradhatatlan, és fantasztikus a hangja, és egy kincs az egész lénye!
Írtam már, hogy durván jó másfél óra volt? Nem lehet elégszer.
Na jó, levezetésképpen megyek és futok néhány kört a ház körül.
RÖVIDEN: tökéletes.
HOSSZABBAN: az első szám, amit előadtak, a Speed volt, ami kb. megalapozta az egész koncert hangulatát. (Mindkét értelemben.:D Egyrészt pörgős dalokból állt össze a dallista, másrészt meg Yutaka, Hidehiko és Atsushi szerintem valamit…hmm… közösen felszippanthatott az öltözőben, mert amit itt műveltek….huh!)
Baromi jó számokat válogattak össze.
Baromi jó volt az előadásmód.
És baromi gyorsan elrepült ez a 104 perc.
Pár dolog:
– Az esőgép nagyon jó ötlet volt. (A technikusok biztos nagyon örültek neki. :D)
– Végig azon kacarásztam magamban (Nem tudom, hogy jutnak ilyen hülyeségek az eszembe…) hogy ha egy középkori keresztény pap meglátta volna, mit művel Atsushi magával meg a mikrofonállvánnyal, akkor kapásból egy vödör szentelt vízzel nyakon öntötte volna és végigkergette volna a környéken, kb. így: https://c.tenor.com/H6_jv3PzuHQAAAAC/shame-got.gif
– Mondtam már, hogy következő életemben a BUCK-TICK mikrofonállványa szeretnék lenni? :D
– És bár mindig ilyen jó kedvem lenne, mint itt Yutakának… (Az a vigyor…)
Összességében: mindig nagy élmény nézni és hallgatni őket. És már megint egy koncertfilm tőlük, amit muszáj bekedvencelnem.