Boruto: Naruto Next Generations (Naruto 3.) (2017–2023) 73% 21★

Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nem kéne értékelést írnom, amíg be nem hoztam, és rendesen meg nem néztem ezt a sorozatot, és ha egyszer ráveszem magam, ígérem, javítom is ezt az írást… de a Boruto számomra egy hatalmas csalódást jelentett.
Amikor elkezdődött, én pont végeztem a Narutóval, talán egy-két hetet kellett csak várnom a sorozat kezdetére, tehát tele voltam lelkesedéssel a világ és a karakterek iránt. Alapvetően szeretem az időugrásokat is… úgy gondolom, minden életszakasznak megvannak a maga problémái, kérdései, és bár reménykedve, és örömmel engedtem el kis csapatunk kezét a Shippuuden ötszázadik része végén, hogy hagyjam őket átlépni a felnőtt életbe, nyitott voltam a lehetőségre, hogy megismerjem, hogy verekszik végig magukat a szülői, mesteri szerepkörök nehézségein. A Boruto film anno egészen felkeltette az érdeklődésemet… nem volt tökéletes, de úgy éreztem, sikerült jól megragadni a karakterek felnőtt énjét, és a gyerekekben is láttam a potenciált.
Pár hónapba telt teljesen lenullázni a lelkesedésem. A Boruto két potenciálisan jó út közül választhatott volna: vagy a filmet követi, és a szülők felnőttkori problémáira fókuszál, vagy Korra legendája stílusra megy, és a saját lábára állítja az új generációt, teljesen kimozdítva őket az árnyékból. De két szék közt a pad alá esett: kezdtünk azzal, hogy a gyerekek a szüleik klónjai, kinézetre, és sok esetben személyiségre is. Később ez úgy-ahogy változik, de nem állnak a saját lábukra, nem kapnak saját egyéniséget és küzdelmeket, viszont ennek ellenére rájuk fókuszál a történet a szülők helyett. Ott volt egy potenciálisan zseniális történetszál, aminek Kishimoto szépen lefektette az alapjait Sarada történetében (ami az egyetlen ebben a szériában, amit ő csinált: és ezt azonnal ki lehet szúrni), aminek a lényege, hogy Boruto és Sarada között történik egy „példaképcsere”, mindketten a másik apját kezdik el idealizálni, miután a sajátjukkal nem igazán találják a közös hangot… ez viszont valahol elsikkadt, messze nem hozták ki belőle, amit lehetett volna. Hiába kerekedett le a nagy, globális reinkarnációs konfliktus, a történetet lehetett volna máshogy folytatni, új kérdésekkel, gonoszokkal, akár elő lehetett volna venni a modern kor, a teljes urbanizáció hatását a korábban klasszikusnak mondható ninjavilágra… de nem, lerágjuk ugyanazokat a csontokat, lefutjuk ugyanazokat a köröket. Jön a többi Otsutsuki, rendre verik el Narutóékat (azt elegánsan elfelejtettük, hogy ők már spoiler), meg ott van Orochimaru is. Őt mondjuk nagyon bírom.
Mindenképp azt ajánlom, nézzétek meg a fő sorozatot, ebből a Sarada történetszálat, ami a huszadik rész magasságában kezdődik, aztán döntsétek el, akartok-e többet. Én nem tudom, akarok-e majd.

A Boruto a gyengék Narutoja.