Born to Kill (2017–2017) 70% 6★

Nem tudtam mire számíthatok ezzel a négy részes minisorozattal. Filmet keresgéltem, de nemrég töltötte fel valaki a Born to Kill-t, így inkább erre esett a választásom.
Nagyon nehéz valamiért értékelést írni erről a műről. A története roppant egyszerű, de mégis nehéz és összetett. Látni kell ahhoz, hogy értse az ember.
Röviden a történet: Sam egy átlagos srácnak tűnik elsőre, de nem kicsit pszicho. Ezt a bájos tulajdonságát amúgy az apjától örökölte, aki börtönben rohad már 12 éve. A srác összebarátkozik Oscar-ral, akit megment, majd végül „elárul”, valamint Chrissy-vel, a nem kicsit furcsa csajjal – köztük több is ki fog alakulni. Ennyi. Vannak a mellékszereplők ugyebár, Chrissy apja, nagyanyja, Sam anyja és megbomlott elméjű apja, meg a hátramaradt testek. Bájos.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen emésztem meg ezt a rövid sztorit, de kegyetlen, hogy milyen hatást gyakorolt rám. Abban a hitben éltem majd' 18 éves koromig, hogy nekem nem lehet olyat mutatni horror/thriller szinten, ami kiakasztana vagy csak felháborgatná kicsiny lelkemet, de ez olyan volt. Nem mondom, hogy „hú, legjobb a témájában” vagy, hogy újra fogom nézni. De abszolút nem bántam meg, hogy végigültem ezt a négyszer 45 percet. Érdekes és hátborzongató, hogy tényleg léteznek ilyen emberek… Ilyen elmék. Nagyon ajánlom annak ellenére, hogy csupán hat csillagot adtam rá. Jó mű, elgondolkodtat.

Milyen megismerni egy pszichopata gyilkost már ifjúkorában ? Hát kb ilyen lehet, mint ebben a sorozatban. Félelmetes belelátni a gondolataiba..hátborzongató élményben volt részem..

Valamennyire csalódás volt számomra ez a sorozat, mert nagyon mást kaptam, mint amit vártam. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az alkotóknak annyit mondtak volna, hogy készítsenek egy minisorozatot egy pszichopata tinédzserről, ők meg bedobálták egy kalapba az ötleteket, 10-ből 5-öt kihúztak, és ezekből építették fel a történetet. Nekem hiányzott az egészből a koncepció, hogy tulajdonképpen miről is akar szólni, hogy mi volt az A és mi volt a B pont, amiből és ahova el kellett volna jutni. Így kicsit olyan érzése van az embernek, mintha egy trilógia enyhén összefüggő kötetei közül csak a másodikat olvasta volna el: önállóan is megállja a helyét, de azért mégis csak van némi hiányérzet. De ettől függetlenül nem volt rossz vagy unalmas, sőt, a színészi alakítások többsége igazán remek. (Jack Rowan hihetetlenül jól alakította a pszichopatát, minden megvan benne, ami ezeket az embereket jellemzi – különösen az, hogy nem kimondottan jó pasi, de mégis van benne valami vonzó). Arra mindenesetre jó volt, hogy ezáltal találtam rá pár hasonló minisorozatra, amiket az elkövetkezendő hetekben igyekszem megnézni.