Binan Koukou Chikyuu Boueibu LOVE! (Binan Koukou Chikyuu Bouei-bu 1.) (2015–2015) 82% 9★

Ez az anime igazi agysejtgyilkos, de mégis kicsit több annál, hiszen azért csempésztek bele mondanivalót, problémákat, amik megoldásra szorulnak, hiszem minden szörny ezek miatt a problémák miatt jelent meg. Amit sajnálok, hogy nem tudtuk meg mi lett végül az „áldozatokkal”, kivéve az idős arcú srácnál. A vége sem ütött nálam akkorát, sőt számomra kissé lapos lett, mintha már láttam volna hasonlót, sőt talán a Mahou Shoujo Orenak is hasonló vége lett. Mindenesetre ezeket leszámítva tetszett, sokat nevettem rajta, főleg az átváltozós részeken. Nem minden karaktert tudtam megkedvelni, leginkább Yumotot nem, az ő karaktertípusa mindig is taszított, na meg aspoiler ölelgetései sem voltak túl bizalomgerjetszőtek, de a többiekkel nem volt bajom. Az opening és az ending tetszett, már csak azért is mert a seiyuu-gárda énekelte őket.
Én csak ajánlani tudom ezt az animét annak, aki egy kis nevetésre, agyzsibbasztásra vágyik. :)

Nem kell tartani attól, hogy ez egy komoly anime lenne. Az egész gyakorlatilag a mágikus lányos animék kiparodizálása, idétlen öltözetű szuperhősökkel, szánalmas ellenségekkel, még gázabb dumákkal és rengetek bromance pillanattal. Éppen ezért, akinek ettől felfordul a gyomra, az most álljon tovább.

A karakterek egy része erőteljesen nőies, sztereotípiákat tekintve van közöttük gyerekes, okos, pénzéhes, nőcsábász és lusta is, a maguk nemében mindegyikük szórakoztató. A lovagokat segítő rózsaszín vombat irtó cuki, de még nála is édesebb a gonosz oldal támogatója, Zundar, aki egy zöld sündisznó.

Az animáció nem rossz, a szereplők aranyosak és bishounenek, az opening és az ending olyan, mint amit a bishi-animéktől megszokhattunk. A főszereplők szinkronja rendben van, és érdekes, hogy amíg őket nem nagy nevek személyesítették meg, addig a mellékszereplőket nézve rengeteg híres férfi seiyuu beköszön pár mondat erejéig. Elképesztő.

Azt azért tisztázzuk, hogy a történet erőteljesen szánalmas, bár én a végkifejletben rendesen pofára estem; nem gondoltam, hogy tud újat mutatni, szóval kellemesen csalódtam. Sokszor annyira nevettem, hogy majdnem kicsordultak a könnyeim, úgyhogy azt hiszem, a célját mindenképpen elérte.

Persze attól, hogy paródia, tényleg vicces és sok cuki pasi van benne, még nem lesz jó, de mindenképpen megtekintésre ajánlom. Bár elképzelni sem tudom, hogy a férfi nézők ezt miképpen tudják megemészteni, sokszor még nekem is túl gejl volt.

Olyan, mint a Sailor Moon, csak fiúkkal, kevesebb drámával és romantikával. Ciki, nem ciki, de nekem összegészében tetszett.

Kész! Én meghaltam a végére, főleg, mikor kiderült az ellenség „hatalmas” titka, hogy miért is van ez a nagy világhódító terv. Nem tudom, hogy Takamatsu Shinji mit szívhatott, de kell belőle nekem is. Ennyi ökörséget ember nem tud kitalálni úgy, hogy miközben az oldalad fogod a röhögéstől, még egy kis tanulságot is csepegtetnek beléd. Ugyanis a sok ökörség mellett az animének van tanulsága, bár aki csak a felszínt nézi, nem látja. Minden epizód tulajdonképpen olyan mindennapos dolgokról szól, mint a magány, elhagyatottság, szeretetéhség, megfelelési kényszer, vagy irigység. Mindezt cuki, rózsaszín köntösbe csomagolva, iszonyat jó kis bishikkel együtt.
Én minden karaktert megkedveltem kezdve Yumototól, egészen Zundar-samáig. Mindegyikük egyedi a maga módján, kiváló karakterek, akiknek megvannak a maguk motivációik. Kivéve En-chant, ugyebár, aki mindenre magasról tesz. XD
Szegény Vombatot már sajnáltam a végére, amiért kénytelen volt elviselni Yumoto szeretetrohamait. Ryuu pedig hiába tartja magát nagy nőcsábásznak, egyértelmű, hogy a másik csapatban játszik, amennyire odavan En-chanért, és néha Io-ért is. Bár az anime nem yaoi, még csak nem is shonen-ai, de nagyon hajlik afelé, mert a túl erős bromance-ot én nem veszem be. XD

Jöhet a második évad! XD