Baraou no Souretsu (2022–2022) 70% 2★

Nagy jóindulattal felkerekítettem, mert ez inkább erős 6,5, mint 7 csillag. Maga az anime érdekes. III. Richárd történetét meséli el, egy interszexuális, hányattatott sorsú harmadik fiú életét, barátait és szerelmeit; egyszóval útját a semmiből a koronáig és tovább. Maga a cselekményszál adott, az anime pedig elindul A-ból és elér B-be; kompletten feldolgozva a történelem ezen eseményeit, így tehát a végkimenetel nem meglepő.

Nagyon in medias res az egész, hirtelen rengeteg szereplőt zúdít a nézőre, akinek egy részét Henrynek, a másikat Edwardnak hívják, így nem árt sarkalatosan, de ismerni a rózsák háborúját. Az elején könnyű elveszni abban, hogy ki kicsoda. Pláne a sok szőke szereplő között.

Sajnálom, hogy a magyar fordító csapatok dobták vagy felfüggesztették; az első tíz rész során kvázi túlélésre kell játszani, onnantól lesz élvezhető. Viszont értem, hogy nem lett kifejezetten populáris az anime. Egyrészt, shoujo. Mindenki bishounen és bishoujo, ráadásul meghatározhatatlanul fiatalnak néz ki, tehát ez is elősegíti, hogy elvesszen a néző a karakterek között. Műfajából adódóan irtózatosan nyálas és túldramatizált, ami sokszor még nekem sem tetszett. Másrészt kifejezetten érdekes az interszexualitás témája miatt, de éppen ezért irtó nehéz kategorizálni. Most mi ez? Szimpla romantikus sztori? Shounen ai? Én hajlok az utóbbi felé, hiszen Richárd férfiként hivatkozik magára.

A mangának nagyon jó az értékelése így megkockáztatom, hogy valahogy az anime siklott félre; és ez a pláne, abszolút nem tudom megmagyarázni, mi nem stimmel. Tény, hogy sok a szinte felesleges szereplő, az eleje alig akar beindulni, akad pár üresjárat és ekkora nyáltengerrel és hisztériával nehéz megbirkózni, de alapvetően Richard egy érthető és megérthető személy, akinek egész életét beárnyékolja a szokatlan és ismeretlen, ijesztő testi valója. Az anime nagy hangsúlyt fektet erre és mégis, pont annyira szerettem, mint amennyire nem kedveltem azt, amit látok. Az tuti, hogy a női szereplők kettő karaktert leszámítva mind ordenáré boszorkányok; nagyon nem nőpárti az egész. És igen, shoujo. Nagyon shoujo. Valószínűleg szimpla történelmi, netán seinen animeként, kicsit megnyírbálva és kevésbé giccsesen tálalva a románcot iszonyatosan imádtam volna. De így csak olyan meh.

Megnéztem, kipipáltam, emlékezni fogok rá, szerettem a hangulatát meg a zenéket és Richardot is, de örülök, hogy lezárták.