Bãhubali: The Beginning (2015) 78% 13★

Ez a történet a történetben típusú felépítés viszont ad egyfajta extra ízt és fűszerezést az alkotásnak, amely egyébként semmiben sem tekinthető többnek, mint egy átlagos nyugati történelmi/fantasy alkotás, de miért is lenne több? Az alapvető történelmi és narratív tényezők megtalálhatók az alkotásban, akad itt árulás, ármánykodás, jó és rossz döntések széles palettája, amihez ráadásul még kellőképpen jó színészek is párosulnak, ami miatt minden túldíszítettsége és megalomániája ellenére a Baahbuali tényleg egy epikus fantasy történetté válik, amely magában hordoz minden toposzt, ami egy JÓ fantasyhoz kell. A hosszabb menetidő miatt a karakterek motivációja érthetőbb és árnyaltabban kerül bemutatásra, a látvány meglehetősen korrekt, míg a mondanivaló is a helyén van, így aki kellően nyitott más kultúrák filmográfiája iránt, az nyugodtan tegyen egy próbát a Baahubalival, mert nem fogja megbánni. A narratíva mellett külön kiemelném a színészi játékot és a zenét is, amelyek közül előbbi bár sokkal extrémebb, mint a nyugati típusú filmekben, de utóbbi ugyanolyan fontos, sőt, ha lehet, még epikusabb is, mint a Hollywoodi soundtrackek – a zenei betétek pedig még jobbak is.

A film nézése közben a következő dolgok jutottak eszembe:

Azért nem semmi, hogy cigi ellenes reklámot látok egy film elején.
Avanthika nem túl figylemes teremtés. Még éberen is simán összefirkálják.
1 óra környékén mi volt ez?! o.O Mi ez a musicalbetét? Hogy kapcsolódik a történethez, mármint értem, hogy egymásba szeretnek, de mi vaaan?!
Valaki megmondaná, hogy mi történik?

A baahubali egy epikus kaland/akciófilm, amit a rendező édesapja vetett papírra egy mese és állítólag a Mahabharata alapján.
Az első órában még viszonylag követhető a történet, egy egyszerű kalandfilmet sugall. Onnantól borul az egész, elkezd kapkodni, logikátlan lesz és tele van wtf?! pillanatokkal.
A történetet sokszor megszakítják éneklős-táncolós jelenetekkel, amiknek az elején még van funkciója, később azonban időhúzás lesz belőlük.
A színészek meglepően jók, a CGI gyengus és kicsit eléggé teátrális egy-egy jelenet.
Viszont nézeti magát, lehet rajta nevetni, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez volt vele a cél.

Ha eltekintünk a kissé fapados CGI megoldásoktól, az öt percenként bekövetkező énekes-táncos jelenetektől, és az olykor túlságosan színpadias alakításoktól, ez egy egészen korrekt kis film. Ráadásul a végén olyan függővéggel zárul, hogy csak na! Egészen felcsigázott a folytatást illetően. :)

Indiában készül a legtöbb film, mégis kevés jut el hozzánk. Hozzá kell szokni a stílusukhoz. Általában nagyon hosszú filmeket csinálnak, ez még rendben is lenne. Színpompásak, gyönyörű, látványos felvételekkel. Sokszor fordul elő táncikálás és éneklés, még ezzel sincs gond. De amikor elkezdtem nézni ezt a filmet először nem is tudtam eldönteni, hogy véresen komolyan gondolják a dolgokat, vagy paródia az egész. Aztán egy idő után úgy döntöttem, hogy ez bizony nem paródia, hanem véresen komoly. Soknak tűnt a parasztvakító jelenet – az 5 emeletnyi ugrások, forgások, pattogások, a „jaj de dögös vagyok” és „a mindenkinél erősebb vagyok” jelenetek, és bizony a magyarázatnak szánt nevek sem segítettek túl sokat a sztori megértéséhez (sőt egy ideig az arcok sem), ami ráadásul nem bonyolult, csak bonyolítják. A színészkedésük is túl teátrális. Mindezeken át kellett lendülnöm, és ahogy haladt a film, úgy kezdett letisztázódni és összeállni a sztori. El kezdtem élvezni a filmet. Már nem zavartak a túlzott jelenetek. Volt látvány, szerelem, csata, na meg zene, tánc is. Szóval kezdtem ráállni a stílusukra, mikor egyszercsak vége lett a filmnek :O :O :O . Ha tudni akarom a végét, jöhet a 2. rész.