Egy kelet-magyarországi család elindul a Dunántúlra, hogy lehetőségeket találjon, egy másik vár, hogy megtalálják a lehetőségek – mindkettő jobb életet remél. Történik mindez 2001–2002-ben, Magyarországon, az európai uniós csatlakozás felé vezető úton.
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Rokonszenves szereplők. És milyen szép az a nő, még így, túl élete virágján is! Hogyan nézhetett ki fiatalon? Ha máshová születik, simán lehetett volna belőle fotómodell. Ehelyett operátorkodhatott, meg csirkegyárban robotolt… Törekvő, ambiciózus, értelmes emberek, akik a körülmények szorításában harcolnak a mindennapi létért és a gyerekeik jobb jövőjéért. És semmi sem változott azóta, sőt csak rosszabb lett… Ma már ennyi kilátása sincs a szegény embereknek az előbbre jutáshoz. Az Uniós csatlakozás nem az átlagemberek életszínvonalát emelte, hanem az eltulajdonított pénzek magánzsebekbe vándorlása szűkebb rétegek extrém gazdagodását szolgálta csupán.
Népszerű idézetek
– Elég sokat dolgoztam már alkalmazottként. És valahol nekem fáj az, hogy meg akarnak rajtunk gazdagodni. Szóval ez az, ami nekem nem tetszik, hogy egy dolgozóról több bőrt próbálnak lenyúzni egyszerre.
– Köztudott, hogy Európában egyik legolcsóbb munkaerőpiac itt van Magyarországon, és ezért próbálnak terjeszkedni és idejönni, és szinte –, nem mondom, csúnya szó –, de hát rabszolgákat keresnek.