Az ifjú nyomozó (2020) 66% 34★

Igazából tetszett. Volt egy gyermeki bája, ártatlansága, amiből tényleg lassacskán egészen szomorkás hangvételűvé vált, amint láttuk a főszereplő csetlését, botlását, szerencsétlenkedését, kiégését és együtt éreztünk vele. Kívántuk, hogy bárcsak összejönne neki végre. Brody helyes kis pofija pedig pont találó volt a címszereplő karakter megformálásához. Igen, kicsit elfogult is vagyok vele szemben.

Meghökkentő élmény, én legalábbis hökkentem rajta, ami jó, és a film is jó. Rafináltan az. Kérdés mennyire; mikor másodjára nézed, marad-e benne annyi.
Mindenesetre a következőkben ugyan nem fogok semmilyen konkrét fordulatot elmondani, a filmről viszont lesz szó, és mivel egyik nagy erénye a nézői elvárásokhoz kötődik, javaslom, hogy inkább csak az olvassa tovább, aki még nem látta.
–
A címéhez méltón kezdődik, a bevezetés konkrétan a kölyök detektívről szól, hogy aztán a felnőttel folytatódjék, bár a kettő ugyanaz és ez adja a film feszültségét. Humoros, oldott, könnyed, kicsit mint egy ifjúsági sztori, noha a film az ősélménnyel indít, ami egy eltűnés és egy kudarc. Már ekkor gyanús az egész. Nem lesz ez annyira felhőtlen. És valóban nem, viszonylag gyorsan azon kaphatjuk magunkat, hogy, amit nézünk, szomorú. És a legjobb, hogy ezt nem akkor érezzük igazán, amikor a film tartalmilag valami kevésbé vidámat ábrázol, mondjuk a kiégett főszereplő botladozását, függőségeit, hanem pl. kocsikázás közben. Nyomoznak, közben ide-oda autóval, az egész még mindig kicsit komolytalan, de közben mélabús. Az őszies táj, a zene. Színes és zavarbaejtő, ez nagyon nagyon jó. Aztán tovább egyensúlyoz a különböző minőségek között, érzékkel, bár olykor érezhető, hogy nem mindig adódik össze, van, amikor inkább kioltják egymást. Meg persze vannak patentek, ami rossz. És hát a történet maga, meg a karakterek sem túlzottan emlékezetesek. Aztán van az utolsó uszkve fél óra, ami meg döbbenetes. Ekkor egyértelműen átbillen a dolog, tisztán neo noir, finom megoldásokkal és teljes kiégéssel. Nincs helye már játékosságnak. A befejezés telitalálat.
Az alkotó ugyanis komolyan vette az alaphelyzetet. Mi lesz egy csodagyerekből? Pompásan nyúl a toposzhoz: semmi nem az, aminek látszik. És ha ez önmagunkra vonatkozik, az rendkívül drámai. Ez lehet ennek a filmnek talán a legkevésbé romlandó rétege.

szar dolog felnőni, kb ennyi dióhéjban. meglepően lehangoló film, egyáltalán nem ilyenre számítottam. de vmi miatt tetszett, nem nagyon tudom megfogalmazni..

Ahhhh…. Mit is írjak erről a filmről. Az előzetes alapján jobbra számítottam, mint amekkora élmény maga a film volt. A már szinte túl színes, vidám és tökéletes gyerekkori bevezetés után teljes fordulat következik, és hirtelen minden szereplő szörnyen depressziósnak, életuntnak és öngyilkos hajlamúnak mutatkozik. Nagyon fura érzésem volt egész végig, mert ez a hangulat ráül a filmre, és átragad rád is. Szerintem egy jól összerakot film, de sajnos minket nem kötött le igazán sem az elején, sem a közepén. A végére kezdtünk el kicsit jobban figyelni, mikor a főszereplő elkezdni gyanítani ki a gyilkos. Ott már mi is kiváncsivá váltunk. Összességében egy közepes filmélmény volt. Sosem nézném újra, és nem is ajánlanám senkinek. Nem egy szórakoztató film. Pedig az előzetes alapján egy könnyedebb, vidámabb másfél órára számítottunk. Nekem ez egy gyenge közepes volt most.