Az ember tragédiája (1983) 100% 1★

A 21 évvel későbbi, 2004-es „jubileumi felújítást” láttam Zalaegerszegen, ahol Ádám szintén Szalma Tamás, míg Éva szintúgy Fekete Gizi volt. Mivel szegény Gábor Miklós már nem lehetett Lucifer, ezért Kamarás Ivánra osztották a szerepet… Emiatt is érdekelt nagyon ez az eredeti, amire újabb 21 év elteltével eddig még nem kerítettem sort – shame on me –, na de most!…
Kamarás egyébként anno tetszett a szerepben, bár bevallom, akkor kissé fanyalogva ültem be az előadásra miatta, de aztán hamar el kellett ismernem, hogy jó (színpadi) színész. Ugyanakkor Gábor Miklósnak ez egy színházi berkekben legendás alakítása a „Columbo cuccban”, szóval bűn lett volna nem megnézni végre.
Ha emlékeim nem csalnak, akkor az általam élőben látott 2004-es verzióban is eléggé hasonló volt a koncepció, ami nem is csoda, hiszen még azt is maga Ruszt József rendezte…
Nekem ott is, meg itt is tetszett a minimalizmus a díszletekkel kapcsolatban, az, hogy a színészi játékra alapoztak, ami volt olyan erős, hogy elterelje a figyelmet minden másról. Érdekes volt látni Ádámot és Évát ennyire fiatalon, bár valószínűleg ez a természetesebb állapot, mert 2004-ben már bőven 40 és 50 között jártak a főszereplők első emberpárként. Arra jutottam, hogy Szalma Tamásnak nagyon jót tett a kor, mindenféle tekintetben. Nem mondom, itt is látszik, hogy tehetséges, de azért nem annyira látványos vagy kiugró, mint amilyen lehetne, vagy amilyen lett napjainkra. Fekete Gizi viszont abszolút feltűnő, bár tény, hogy neki volt több szövege és feladata ez alatt a 3 óra alatt. Jobban ki tudott bontakozni.
És akkor végül Gábor Miklós. Ó. Te. Jó. Ég. Hát én egyre jobban szégyellem, hogy ennyire későn születtem. Mennyi csodálatos színészről maradtam le, hogy élőben láthassam!… Olyan természetesen játszik, annyira övé az egész, hogy abszolút értem, miért is oly híres alakítása ez… Sok-sok filmben volt már hozzá szerencsém, azonban színházi felvételeken még nem annyira, úgyhogy ezt a hiányosságot is záros határidőn belül el kell kezdeni pótolni. (Attól tartok, sosem érek a végére…) Nagyon tetszett az is, ahogyan a hangjával bánt, mindenhol eltalálta, mennyi kell, de soha nem volt se több, se kevesebb…
Nem tudom, ki-hogy van vele, de én nagyon szeretem Lucifer karakterét, benne van az ember minden szépsége és gyarlósága egyaránt. Gábor Miklósban is ott volt mindez.