Az arany, amiben hiszünk (1990) 50% 1★

Na, végül szegény Flash Gordont is elvitték Vietnamba… Ez a VHS klasszikus a legnagyobb meglepetést azzal okozta nekem, hogy nem amerikai produkció, de végiggondolva a dolgot, ez látszik is rajta. Hiába kis költségvetésű B-akciófilm, nincsenek meg rajta azok a jellegzetes amerikai jegyek, amik nyilvánvalóvá tennék, hogy szemetet nézünk. A látszat persze csal, ez a film moslék, viszont ha már retró trash lövöldére vágyik az ember, igenis érdemes lehet rákukkantania, mondjuk a sokadik Kommandó, vagy Amerikai ninja újranézés helyett…

Nem volna egyébként nagy baj a történettel, hisz gyakorlatilag egy jobban át- és kicsit túl- is gondolt Ütközetben eltűnt és Kelly hősei szerelemgyerekről beszélünk esetében, és talán csak egyetlen ponton esik túlságosan is túlzásba a forgatókönyv: amikor színre lép ez a bizonyos japán különítmény.
Ezt leszámítva az ötlet jó, és ha történetesen Stallone vagy Schwarzenegger kapja meg a főszerepet, ma egészen más nézőpontból szemlélnénk a cuccot. A főszerep viszont Jan-Michael Vincenté lett, akivel kapcsolatban mindig az volt a benyomás, hogy ő a szegény ember valakijének valakije, az a fickó, akihez akkor nyúlnak, amikor már a tartalékos casting is kifújt. Mondom ezt annak ellenére, hogy az öregedés láthatóan jót tesz neki, de tökéletes kifejezéstelen egyen-tekintete még csak különösebb karizmával sem társul, őt még annyira sem lehet filmkészítői szempontból kiaknázni, mint a hasonló képességű, de három-négy jól sikerült mozira azért használható Steve Seagalt. A másik vezető szerep Sam Jonesé, aki ezzel a kattant figurával el is lopja a show-t mindenki elől, a magyar változatban Balázsi Gyula egyenesen lubickol a szerepben – de neki mindig is nagyon mentek ezek az ezer fokon égő őrültek.
Mi mást lehet elmondani a filmről? Lövöldöznek benne tízezerrel, de legalább szép tájakon, nem a kaliforniai stúdió hátsó kertjéből nyíló kiserdőben. Van a filmnek valamiféle patinája, érezzük, mindez túl szép a nyolcvanas évekhez, de mégis valahogy esszenciális, mert az elmúlt húsz évben efféle cuccok nem készültek/készülhettek. Itt még úgy lehet „gyönyörködni” az akcióban, hogy az tényleg cool, van benne valamiféle drive, ami megragadja a nézőt, de közben nem kapunk hányingert, mint bármelyik véletlenszerűen kiválasztott Expendables epizód nézése közben. Mondom, talán jobb választás ez, mint egy többedszerre újranézett nyolcvanas évekbeli klasszikus…

Úgy ötös, mint nemrég A lift. Nyilvánvalóan nem jó, de valamiféle bájjal rendelkező, régimódi mozi – amolyan korkép is egyben. Több van benne, mint gondolnánk – de semmiképp sem sok!