Ászok Ásza (1982) 78% 23★

Belmondo karrierjének anyagilag abszolút aranykora lehetett a nyolcvanas évek, és bár az ekkor készült filmjei művészeti szempontból talán már a korabeli szemlélő számára sem domborítottak igazán nagyot, szórakoztató-faktoruk kétségkívül magas volt. Az idő múlásával különösen a vígjátékok esetében ez felértékelődhet: minél ritkábban találkozunk ízléses humorral, annál inkább tűnik egy régi típusú komédia értékesebbnek, patinásabbnak, békebelinek – még akkor is, hogyha ezen a különös nosztalgián kívül nem is tud túl sok mindent felmutatni.

Az Ászok ászával is nagyjából ez a helyzet, eszünkbe juttathatja azokat az időket, amikor még Belmondo kaliberű színészek nevetettek szépen filmezett, a közepesnél legalább jobban megírt, saját lélekkel, arculattal rendelkező mozikban. Ami mindenképpen bónusz, az a technikai kivitelezés, legyen szó kaszkadőr-mutatványokról, az I. világháborús epizódokról, autós üldözésekről, a bunyók koreográfiájáról, egyáltalán a harmincas évek Németországának szolid és szerény, de kedvelhető megjelenítéséről. Szigorúan a humort nézve azért érezhetjük, hogy meg-meginog a léc, van itt alsógatyás, női ruhába öltözős geg is, ám ezek szerencsésen beolvadnak az ízlésesebb összképbe. Ennek potenciális csúcsa lehet a repülős párbaj, a bajor és a klezmer zenekar adok-kapokja, meg a szövegek (bár ez utóbbiért gyanúm szerint sokkal inkább kellene dicsérni a magyar fordítókat és Sztankayt, mintsem az eredeti alkotókat).
A zene óriási klasszikus, szerintem még Cosma általánosan igen magas mércéjéhez képest is!

Jólelkű, szerethető, tulajdonképpen időtálló (ez sok Belmondo-filmről nem mondható el a korszakból) komédia, újranézhetőség szempontjából elunhatatlan munka.