Ashita no Joe (2011) 3

Tomorrow's Joe · あしたのジョー
131' · japán · dráma, sportfilm 12

Az 1960-as években járunk, amikor Yabuki Joe utcai, balhés srác, aki igen jó a verekedésben és egy rossz környéken lakik. Az immáron alkoholista egykori bokszbajnok, Tange Danpei felismeri a fiú tehetségét. Ám egy nap Joe komoly bajba kerül, amiért a fiatalkorúak börténében ítélik letöltendő… [tovább]

Szereposztás

Yamashita TomohisaJoe Yabuki
Iseya YuusukeRikiishi Toru
KarinaShiraki Yoko
Kagawa TeruyukiTange Danpei
KatsuyaNishi Kanichi
Sugimoto TettaAndou Yoji
Baisho MitsukoHanamura Mari
Tsugawa MasahikoShiraki Mikinokai

Várólistára tette 8


Kiemelt értékelések

Nihilchan 

Az elején azt hittem, jól belefutottam már megint egy érdektelen filmbe, aminek az egyetlen jó momentuma a félmeztelen Ciciember, Yamapi lesz. Kicsit vontatottan indult a történet, melyben megismerkedhettünk a nyomornegyed lakóival és problémáival, mindezt olyan különleges tálalásban, ami számomra a 60-as évek Japánjának teljesen amerikai hangulatot kölcsönzött. Örömöm még inkább alább szállt, amikor megpillantottam Karinát; hihetetlenül utálom azt a nőt, már a puszta megjelenése is irritál.

Az érdeklődésem az első igazi börtönharckor támadt fel, amikor teljes szívemből drukkoltam Joe-nak (micsoda tradicionális japán név…), hogy sikerüljön megvernie a profi Rikiishit. Rikiishi elég nagy arcú embernek tűnt, ami miatt először nem szimpatizáltam vele, de amikor láttam, mi mindent megtesz azért, hogy egyenlő ellenfélként megküzdhessen Joe-val, micsoda akaraterő és kitartás kellett mindahhoz, amit elért, megbékéltem a személyével. Ami pedig Yabukit illeti, neki is nagyobb egója van, mint lennie kéne, viszont ő is szép jellemfejlődésen megy át.

Ami viszont vicces volt, az a meccs lezajlása. Szerintem nem kellett volna lelassítani az eseményeket, mert inkább voltak az arceltorzulások és lebegő frizurák poénosak, mint drámaiak. Mindezek ellenére élveztem a küzdelmeket. Azonban sokáig nem tudtam, mi is lesz ennek a mondanivalója. Egyrészt ott volt Yabuki Joe a nyomornegyedből, aztán a profi Rikiichi, végül pedig az utálatos Shiraki Yoko, akinek a személyes drámája annyira sem érintett meg, mintha kutyagumi ragadt volna a cipőm talpára. Ami pedig a végjátékot illeti, megdöbbentő volt, nem számítottam ilyen fordulatra.

Úgy gondolom, szép története ez a küzdésnek, akaraterőnek és az emberségnek is. Véleményem szerint kicsit elnyújtották, néha unatkoztam, de nem bántam meg, hogy megnéztem. Az pedig nem csoda, hogy Yamapi ilyen edzés következtében Cickóemberré változott.


Hasonló filmek címkék alapján