Ártatlan gyilkosok (1973) 71% 7★

Különös vetülete ennek a filmnek, hogy miközben egyetlen képkockája is képes magához láncolni a néző figyelmét (ez van ugye akkor, amikor nagyszerű színészek játszanak be egy nagyszerű rendező által élettel megtöltött teret), a cselekményben előre haladva nyilvánvalóvá válik, hogy minimum a forgatókönyv, de lehet, hogy az egész mozi egy beváltatlan ígéret. Sosem kerekedik ki annyira és azzá, amire vágyunk, és ami lehetőség szintjén benne is van a cselekménye első felében – pedig ideális esetben még a Christopher Nolantől hanyatt vágódó modern néző is maga alá rosálhatna a fordulatoktól…

A felütés kicsit szocreál – élelmes és kreatív magyar fiatalemberek látogatnak az Amerikába szakadt, majd sztárrendezővé avanzsált hollywoodi filmeshez, előadják neki nagy filmötletüket, majd a krimi lidérces módon elkezd megelevenedni. Nyeklik-nyaklik a dramaturgia, nem értjük, mit is nézünk pontosan: thriller, krimi, fekete humorú vígjáték lenne ez? Az események gyorsan eszkalálódnak, a néző élvezi, amit lát, noha továbbra is él benne némi diszkomfort, nem érti, műfajilag hova is akarnak kilyukadni a készítők. Az élvezeti faktor ezt leszámítva maximális: Tahi Tóth és Huszti briliáns, nagyon jól teljesítenek a kamera előtt, Várkonyi pedig tökéletesen hozza őket fókuszba, miközben a filmje kilencven százalékban egy galériás nappaliban és két összenyitott vendégszobában játszódik.
Ahogy azonban képbe kerülnek a fordulatok, érezhetően szétesik a film hangulata. Túl gyorsan történik minden, nem is annyira sietség, kapkodás érzete csapódik le a befogadóban, a sztori igazán izgalmas és meglepő pillanatait egyszerűen ránk hányják. A tempó nagyon kiegyensúlyozatlan, a forgatókönyv pedig bizonytalan, pontosan mennyire avassa be a nézőt az aktuálisan feldobott misztikumba.
Kár érte? Igen, nagy kár, mert ebből bizony kultikus-klasszikus is lehetett volna. Nagyon rossz a végeredmény? Egyáltalán nem – ez egy nagyon élvezetes szocreál mozi. Egyetlen megkérdőjelezhető és propagandisztikus sugallata az, hogy a nyugatról hazaszivárgó, a kapitalizmus rosszízű játékait már ismerő és nagy odaadással űző személyekkel nem érdemes sokat közösködni, mert nagy bajunk származhat mérgezett világszemléletükből, individualizmusukból, felelőtlenségükből. De mint mozgóképes műalkotás, kétségkívül értéket képvisel az Ártatlan gyilkosok.

Mondanám, hogy megérne egy remake-et, de az ilyen igényekkel óvatosnak kell lenni a kortárs filmes felhozatalban… Ajánlani mindenesetre ajánlom!