Aranybánya (1974) 60% 3★

Pár napja A szicíliai kereszt nézése közben már érlelődött bennem a gondolat, hogy a Roger Moore filmek kapjanak bármilyen új árnyalatokat is az adott történet, rendező, dramaturgiai ív, komolyság vagy komolytalanság függvényében, azért Moore jelenléte és állandóan fix jegyeket hordozó karaktere ezek közé mindig hidat ver. Kevés olyan Moore film született a színész aranykorát jelentő hatvanas/hetvenes/kora-nyolcvanas években, amikben ne lenne felfedezhető egy nagyon erős Angyal utánérzés, vagy amit ne lehetne elképzelni egy Angyal epizód kiindulási alapjaként.

Az Aranybánya is ugyanez az eset, pedig Moore számára itt adatott volna meg talán a legkönnyebben letérni az általa jól megszokott útról – ahogy tette azt később a Vadlibákban, vagy a 25 millió fontos váltságdíjban. Ez egy elég durva mozi, durva az afrikai aranybányák mélyén zajló munka nyers valóságának bemutatásában, illetve a bányabalesetek következményeinek ábrázolásában. Innen valamennyire következik is, hogy technikai kivitelezése a tárnákban forgatott jelenetek terén kifogástalan, azonban mint üzleti thriller kissé laposka és hiányzik belőle egy kis dinamika. Moore és Hunt itt is egy Wilbur Smith regényből dolgoznak, ez abban az értelemben látszik, hogy miközben a sztori bővelkedik az erős, férfiasan durva fordulatokban és eseményekben, azért romantikus töltelék is akad benne bőven. Susannah York, mint a szerelmi érdeklődés tárgya mintha pontosan ugyanaz az alibi szépasszony lenne, mint Barbara Parkins a Kiálts az ördögre esetében: elhisszük, hogy fontos karakter, de ezt sem ő, sem a rendező nem tudja igazán kifejezni, érzékeltetni, csak ott van és kész – ha csak biodíszletként, az is elég.
A sztori társadalomkritikus élei rendben vannak, értjük őket, ámbár ezek csak a felszínről nézve bevállalósak: a hetvenes évek közepén szerintem nem lehetett olyan nagy kunszt az Afrikában tevékenykedő kitermelő vállalatok viseltes dolgairól beszélni, főleg nem az itt látható módon. Annál kellemetlenebb, hogy magukról a globális afrikai problémákról nem kíván beszélni a film, sőt, Hunt és Moore nem egyszer bevállalta a dél-afrikai forgatásokat is, noha az ottani Apartheid rendszer finoman szólva kevesek szimpátiáját élvezte a korban.

Rossz Roger Moore-filmek nincsenek, de középszerűek igen. Az Aranybánya egyáltalán nem rossz darab, a hetvenes évek termésében kimondottan komoly munkája a főhősnek, de igazán kiemelkedő aspektusai azért nincsenek. Ezzel együtt megnézésre ajánlott lehet.