Amerika szigetei (2019–) 60% 1★

(Az utolsó rész megnézése előtt): Magamhoz képest kimondottan lényegre törően ki tudom fejezni a véleményemet erről a szériáról: nem tetszett. De van azért még a tarsolyomban.

Nem tetszett, már csak azért sem, mert amikor a kétezres évek közepén a dokukra szakosodott csatornák mindegyike szép lassan elkezdett átváltani realitykre, valahogy elveszett a műfajba vetett hitem. Különösen ezek a tévés vetítésre szánt 50-60 perces szériaszerű munkák zuhantak mélyet a szememben, mivel feltűnően egyre felszínesebbek lettek, tematikailag beszűkültek, sőt, megjelent köztük igen nagy számban a halálosan komolyan vett és halálosan komolyan előadott ezoterikus, misztikus, természetfelettivel foglalkozó vonulat.
Ezekhez képest a Martin Clunes által prezentált Amerika szigetei egy ízlésesen filmezett, sokrétű vegyesvágott, mely a meglátogatott helyszínekről igyekszik életmódbéli, természeti, történelmi, néphagyományi szempontból is valamiféle mozgóképes anzikszot adni a nézőnek, ám ezek között váltogatva ugyancsak bántóan felszínessé és hatásvadásszá válik. Clunes rengeteg dolgot bemutat, rengeteg dologról mesél, de nagyon röviden, nagyon keveset, nem mélyed el igazán semmiben. Az epizódok legjobb pillanatai jellemzően azok a beszélgetések, amiket szemtől szembe folytat le valóban érdekes és mondanivalóval rendelkező emberekkel, például olyanokkal, akiknek az otthonát egyszer már elpusztították hurrikánok, de ők nem kívánják elhagyni életterüket.
Az említett felszínesség csúcsa azonban az, hogy 2019-ben egy brit tévés még mindig elhiszi és el is akarja hitetni a nézőivel, hogy Puerto Ricóban mindenki nonstop, életvitelszerűen salsát jár ha kell-ha nem. Amerikai szigetei kapcsán én egyébként másra, szűkebb tematikai keretekre és mélyebb információkra vágytam: hisz ezen szigetek kapcsán rengeteg, a közismert amerikai történelemben és aktuálpolitikában nem is túl kézenfekvő információt felszínre lehetne hozni, csodálatos helyszínek bemutatásával és akár a jelenbe előremutató következtetésekkel megspékelve. Nem leszek képmutató, bőven elég lenne, ha ezeket Clunes ollózná magának össze a Wikipédiáról, ahogy manapság is teszi rengeteg „szaklap”, de akkor legalább nem érezné a néző ennyire tingli-tanglinak, tartalmatlannak ezt az egészet.

A széria alapvetően szép, mármint szép tájakat, érdekes eseményeket, olykor érdekes embereket mutat be röviden és nagyon lényegre törően, Clunes rácsodálkozása egy-egy ilyen érdekességre őszintének tűnik. Ennél többet azonban nem nyújt az Amerika szigetei.