Alps no Shoujo Heidi (1974–1974) 88% 4★

A World Masterpiece Theatre egy nagyon korai tagja, és nem mellesleg az első olyan, ami úgy igazán világhírre tett szert Japánon kívül is. Nem csoda, Johanna Spyri regénye amúgy is egy közkedvelt mű, és ennek a sorozatnak a készítői valahogy tudták, hogyan kell tévére szabni a történetet. A szereplők egytől egyig csodálatosak, de főleg Heidi karaktere eszméletlenül aranyos és szerethető. A látványvilág és a zene pedig a korához képest nagyon erős, és ma is hibátlanul működik.
Összességében egy kiváló adaptáció.

A World Masterpiece Theater első nagyágyúja, és az egyik legnépszerűbb anime Japánban. Rendkívül meghatározó a médiumon belül több szempontból is. A sok mecha / akció sorozat uralma alatt ritkaságnak számított egy ilyen nyugodt, más célközönségnek szánt anime. Arról nem is beszélve, hogy a Heidi indította meg igazán a világirodalmi feldolgozások hullámát. Ezenkívül olyan magasra tette a lécet látvány / animáció terén, hogy jó ideig semmi nem tudta überelni. Talán kicsit túl nagy vállalkozás volt, hiszen ha jól tudom, anyagilag nem nyertek rajta a készítők, viszont hatalmas elismerés övezte, és övezi még ma is.

Takahata Isao letisztult rendezésében remek feldolgozást kapott a klasszikus történet. Aranyos, bájos, szívmelengető. A természetközeli élet nyugodtsága, szépsége tökéletesen átjön. A szereplők mind szerethetők, Heidit karakterét nagyon imádnivalóra sikerült megformálniuk. A karakterábrázolás olyan erős, mint az „Akage no Anne” vagy A hosszúlábú apu" esetében: A néző pár rész után teljesen képes azonosulni a szereplőkkel, együttérez velük, és előre tudja, hogy az adott helyzetben hogyan fognak reagálni. Ahogy már említettem, a látvány gyönyörű, a maga idejében páratlan, emellett a zenékre sem lehet panasz. A sztori nagyon lassan halad, a részekben nem történik sok minden, de megragadó hangulatának köszönhetően egyáltalán nem untat. Bár az 52 részt én indokolatlanul soknak éreztem. Azért megjegyezném, hogy az eredeti mű nincs azon a szinten, mint pl az Anne: Nincsen benne összetett karakterfejlődés, jellemváltozás; tanulságok szempontjából sem éri el. Éppen ezért van az, hogy amíg az „Akage no Anne” 50 részen keresztül sem veszít semmit a varázsából, itt a végén már kicsit nyögvelősen néztem a részeket.

Az eredeti mű kedvelőinek biztos választás ez az anime. Aki szereti a nyugis, bájos rajzfilmeket, annak erősen ajánlott a megnézése.