Katakura Kippei éli mindennapi kamasz éveit. Kicsit szeleburdi, kicsit nemtörődöm, nagy nőcsábász, mégis a lányok kedvence. Semmire sincs gondja, furcsa, de szerető családban él. Míg egy napon… felborul addigi élete.
Egy nap, mikor hazatér az iskolából, egy nagyon aranyos kislány áll… [tovább]
6 csillagot adtam erre az animére, de ez inkább csak 5 és fél…
Maga az alap téma jó volt, de a kivitelezés számomra nagyon nem tetszett, emiatt sokszor untam is az animét.
Kezdjük azzal, hogy Kippei családja csapnivaló. Ott vannak a nagyszülők, a szülők, és a nővére is, aki már dolgozó felnőtt, mégis a 16-17 éves Kippeire sózzák az 5 éves kislányt, holott bármelyik felnőtt el tudta volna látni azt a feladatot, hogy reggel elviszi Yuzut az óvodába, délután meg hazaviszi. Legalábbis az anyuka és a nagyszülők biztosan, de Reiko (Kippei nővére) is többet volt otthon, mint a munkahelyén, úgyhogy ő is. Sőt ebédet is készíthetett volna neki közülük valaki, ahelyett, hogy Kippeit fikázzák folyamatosan a főzőtudománya miatt. Az teljesen rendben van, hogy felelősségre akarják tanítani Kippeit, de ne így. Még ő is gyerek, ezzel pedig teljesen megfosztották őt úgymond a magánéletétől, mert az egész ideje a kislány körül forgott, amit ugyan a legtöbb esetben nem bánt, de néha azért szóvá tette – jogosan.
Nem tetszett a történetvezetés, illetve annak dinamikája sem. Nagyon jó volt nézni Kippeit és Yuzut, aranyosak voltak, Yuzu aranyos volt, Kippei pedig egyre jobban felnőtt a feladathoz, ez jó volt, de közben ott volt Kippei és az iskolai/magánélete, ami néha nagyon összecsapottnak tűnt. A Kokoroval való kapcsolata is az volt. Túl gyorsan haladt, mintha a készítők sem tudtak volna mit kezdeni vele/velük. Letudták azzal, hogy betettek egy-egy csillogós csókjelenetet, és meg volt oldva minden. Közben meg semmi nem volt megoldva, Kokororól és az ő traumájáról meg mintha meg-meg feledkeztek volna, sőt mi több megoldatlan is maradt az apjával, annak új menyasszonyával való kapcsolata, illetve az anyja elvesztésével kapcsolatos sebek gyógyítása, lezárása. Illetve Yuzu anyjával kapcsolatban sem haladt semmit előre a történet. Ehelyett kaptunk újabb és újabb traumatizált szereplőket, családokat, amik ugyan szépen be lettek mutatva, le lettek zárva, de csak azt a hatást keltették, hogy Kippeinek mindenkire van ideje, csak a saját barátnőjére nincs. Na meg így ahogy írtam nem tudták szépen vezetni az egész történetet. Most egy kicsit ez, most egy kicsit az, aztán még amaz, ami meg fontos lett volna el lett bagatellizálva. Lehetett volna ez a történet sokkal jobban is kivitelezve, de sajnos nem lett. És ha ez még nem elég, nekem valahogy a szinkron is monotonnak tűnt, illetve olyan semmilyennek. A párbeszédeknek sem volt sokszor súlya, értelme. És az opening/ending páros is olyan meh volt számomra. Egyszer sem bírtam végighallgatni egyiket sem.
Sajnálom, tényleg, hogy így el lett rontva ez az anime, mert egyébként ahogy írtam, jó az alap, és volt, ami tetszett is, tényleg lehetett volna sokkal, de sokkal jobb, ha jobban odafigyelnek rá, és azzal foglalkoznak, amivel kell, és nem újabb – szinte felesleges- szereplőkkel.
2025.04.08.-án kicsit átszerkesztve, átgondolva, kiegészítve :)
Az egyik leggyönyörűbb és legszívszorítóbb anime. A szívszorítót pedig mindenki értse úgy, ahogy akarja. ^^
Nálam ezek az érzések írják le az animét: a szeretet tisztasága, a cukiság, kedvesség és némi (sok) könnyfacsaró jelenet, aztán a felnőtté válás és a sok-sok tiszta szerelem, a feltétlen szeretet Yuzu felé… <3
A karakterek nagyon szerethetőek, a rajzolás a régebbi fajta, mint maga az anime is. Az opening és ending, az aláfestő zenék nagyon szépek és mind illenek az animéhez, illetve az adott jelenethez. Van, amelyik vidám, van amelyik szívszorítóan szép.
A történet nekem nagyon új volt, persze abból a szempontból, ahogy meg lett valósítva az egész. Na ezt a kijelentésemet a mostani értékelés (át)írásnál annyival kiegészíteném, hogy a vége nagyon össze lett csapva. Három rész alatt elintézték a főszereplő hármasunkat és minket nézőket is. De lehetett volna rosszabb is.
Sok felesleges dolgot beleraktak, bár nekem ezek is tetszettek a maguk módján.
Jó pár extra karakter is kapott egy-egy rövidebb vagy hosszabb epizódot. Emiatt sínylette meg pl. Kokoro háttértörténete és nem tudták kibontani rendesen ezt a szálat.
Még az anyuka brutális depresszióját kell megemlítenem. Nem tudhatjuk, hogy milyen ez. Senkinek sem kívánom. A végére azért nagyon sajnáltam, hogy így alakult a sorsa az Édesanyának. Szegény Yuzu a végére már kezdte elfelejteni az anyukája arcát. :(
A szerelmi szál is nagyon aranyos benne. Kokoro totálisan egy olyan lány, akivel az ember szívesen leélné az életét. Tisztaszívű -szegény szenvedett eleget-, vagány és azért ettől még kicsit csendes, kedves…. Szuperül kiegészítik egymást Kippei -jel, ahogy ezt sok részértékelésnél is leírtam. Yuzuyu pedig igazi gyerek. Nagyon jól sikerült megalkotni, megírni a karaktert, hogy ennyire átjöjjön az, hogy egy kislány ez a karakter. Totál emberi. Az pedig bónusz, hogy az akkor 10 éves seiyuu, Tsuzurahata Miyu igen csak jól hozta a kislány szerepét.
Nagyon örülök annak, hogy a záró képsorokkal olyan boldognak láthattam a főszereplő hármasunkat, amilyennek szerettem volna a kezdetektől. :)
Nagyon örülök, hogy láthattam ezt az animét és mindig a kedvencem marad majd. ^^ Az eszmei értéke nálam mindent felülmúl… minden hibáját és nem mellesleg egy régi jó barátomra emlékeztet, aki ezt ajánlotta nekem akkor.
