A zongoránál (1983–) 90% 1★

Nem teljesen értem, mi alapján áll össze az M3 appjában kínált műsorszelekció (a nekem nagyon tetsző Nyári játék múlt hét vége óta elérhető, de Leonard Bernstein ’83-as budapesti koncertjének felvételét 24 óra alatt levették a palettáról), mindenesetre ma reggel elcsíptem ezt a szűk félórás kis blokkot, amiben Garay Attila zongorázik és beszélget Antal Imrével.

Garayt nem hallottam még korábban játszani, bár névről ismerni véltem őt. Egyedül, zongoristaként a felvétel szép helyszínén sokesélyes volt a produkciója, pusztán ránézésre klasszikus műsor és bárzongorázás is kikerekedhetett volna a történetből, de Garay improvizált, szabadon szárnyalva, mintha csak a régi, igazán patinás hangulatú Múzeum-körúti BJC-ben néztük volna őt. A műsor kezdetén is hangosan dúdolva kísérte saját magát (akár Glenn Gould vagy Les McCann), a végén pedig ténylegesen énekelt is, és bár énekhangja nem ért fel a zongorizmusához, szépen megkoronázta vele a produkciót.
A beszélgetések tartalmasak voltak, Garay nézetei a modern jazzről szellemesek, örömteli volt hallani, hogy teljesen jogosan a könnyű- és a komolyzene közötti hídként tekint a műfajra, de az is, hogy nem várja el tőle a szüntelen és további progressziót (ami ugye, meggyőződéstől függően tulajdonképpen egyre csak elidegeníti a közönséget a valaha általa imádott muzsikától). Antal Imre értelmeseket kérdez, az alkalomhoz illő eleganciája és stílusa pedig szöges ellentétben áll korunk televíziósainak, hát még influencereinek kamera előtti viselkedésével… Kár, hogy a zongorára fókuszáló hangosítás miatt maga a beszélgetés néha kimondottan nehezen érthető!

Ha minden igaz, ez a bizonyos A zongoránál:… műsorblokk egy sorozat volt anno, így lehet, a következő napokban kerülnek majd ki újabb részek is az appra – kíváncsian fogom várni. Garayt pedig, mint oly’ sok hasonló váratlan meglepetésnél, hallgatnám még!