Egy igazi vérbeli bohózat, mely tükröt tart a múlt század húszas éveinek, a korabeli filmiparnak, az „amerikai álom” bűvöletében élőknek, a szélhámosoknak, az ügyeskedőknek. Két magyar kisember évekkel ezelőtt kivándorolt Amerikába, az ígéret földjére; egyikük szolid megélhetést biztosító szűcs… [tovább]
A waterlooi csata (1982) 2★
Képek 4
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 6
Kiemelt értékelések
paavel
Együgyű kis komédia a 1920-as évek magyar filmiparának világából: szélhámos producerek, csélcsap és khm kacér színésznők. Leginkább csak egyes színészek játéka dobja fel (pl. Sinkovits, Kállay), sajnos sok a ripacs szerep és az ennek megfelelő játék is… No és akad benne egy mostanában sokat hallott purparlé: a szerző reklamál a rendezőnél, hogy: de hát Napóleonnak nem is volt szerelmi légyottja Waterloonál!, mire a mindig remeklő Körmendi: „Miért, ott volt?!” Nincs új se a nap, se a reflektorok alatt… És még srófolják a hülyeséget: az amerikás pénzember kitalálja, hogy az amerikai közönségnek nem lehet be-, pláne eladni egy vesztes csatát, szóval Napóleonnak tessék csak megnyerni azt a Waterlót! Így aztán, ahogy sejthető is: mikor jön egy igazi producer, látva a hazai, „kusza” végterméket Napóleonról, mégis megveszi – burleszknek. (Ebben is feldereng számomra némi hasonlatosság a mával, bár pl. a Tündérkert még nem fut a külföldi Comedy csatornákon.)
(Amúgy Bacsót nem látom a stábban, pedig online úgy láttam, az egyik színpadra vitelben benne volt ő is, de az talán egy másik feldolgozás lehet.)
