A szerelem börtönében (1994) 71% 10★

Nehéz nem elfogultnak lenni, amikor a két kedvenc színészed egy filmben felbukkan, ráadásul egymásba gabalyodnak… De azért én igyekszem objektív maradni, akármennyire nehezemre esik, mert szeretném, ha az írás alapján többen felvennék a várólistára.

Ez a film a szerelem természetéről szól. Se többet, se kevesebbet nem kíván felmutatni. Emberként tekinteni egymásra, státusztól, hovatartozástól függetlenül, szabadjára engedve a vágyatkat az érzelmeket, megőrülni, belehullani a másik lelkébe, addig szorítani magunkhoz a másik testét, amíg nem kap levegőt, képzeletben megölni és újraéleszteni a másikat, folyamatosan az érintéséért könyörögni, vergődni, üvölteni, szomjazni, gyűlölni és pokolian szeretni, minden gáton átgázolva, horgonyokat elengedve, repülni és közben megjárni a poklot.
A legtöbb szerelmes filmes rendezőnek kötelező darab lenne a Captive, mert így kell castingolni, így kell látni, tudni, hogy két ember között milyen az a fajta szexuális kémia, az a szerelemre való „hajlam”, amit fentebb körbeírtam, az én esetlen szavaimmal.
Nem tudom, hogy Roth és Ormond, hogy voltak képesek uralkodni magukon (én titkon remélem, hogy sehogy), de az amit ebben „levágnak”, az mintapéldája és tökéletes ábrázolása annak a szerelemnek, hol nincs ész, logika, nincs körülmény, nincs feltétel csak áldozat, őrület és két ember atomi szinten való kapcsolódása.

Ez a film egyszerűen tökéletes:
– Megkérdőjelezhetetlen, professzionális, példaértékű színészi munka olyan két színésztől, aki pont ebben az időben volt karrierje csúcsán – taps a castingnak, jól átgondolt páros.
– Gyönyörű képek. Az ember szerlemes lesz, ha nézi őket.
– A dokumentumfilmes rendező első filmje, amely méltatlanul kevésbé aratott, mégis egy igazi, szunnyadó gyöngyszem a kategóriájában.

Érdemes megnézni, abszolút, még ma is csak ámulok rajta, valahányszor látom.

Azt hiszem, nem túl jó egy thriller, ha a cselekménynél jobban leköt, hogy milyen fogászati gondokkal küzdenek az elítéltek.