Két, 60 évet átívelő szerelmi történet bemutatja mindazon változásokat, melyen a homoszexuálisok megítélése a II. világháborútól napjainkig átment. 1944-ben a brit hadsereg századosa, Michael Berryman Dél-olaszországban találkozik a művész Thomas March-csal. Annak ellenére, hogy a fiatal… [tovább]
A narancs inges férfi (2017–2017) 15★
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 39
Kiemelt értékelések
Először is nagyot néztem, hogy minisorozat… az HBO-n ez egy film, de gondolom ott lehet az első rész vége, mikor a jelenbe ugrik a történet.
Szerencsétlen Adam… vajon mitől lett ő ilyen? Nem, nem a homoszexualitással van bajom, ha heteroként ezt csinálja valaki, azt is sajnálom… egy app ami jelzi, hogy készen állok egy kis alkalmi szexre és aki a legközelebb van már ugrik is? Ez nagyon gyászos. Nem, nem most hallok ilyenről először, de nagyon tudom sajnálni az ilyen sivár érzelmeket. És ez szerintem nem normális. De talán tényleg Flora tehet az egészről… bár az nem derült ki, hogy Adam hogy került hozzá, mi történt a szüleivel és az se, hogy mióta neveli. De jobb későn, mint soha és Flora végre belátja, hogy igen, szeretet kell és a szeretet fontos és a szeretet nem bűnös.
Eléggé felkavart ez a film… érdekes történet(ek)
Régen láttam ilyen szép filmet, még zsepi is kellett hozzá…a meleg párkapcsolat elfogadásáról szól. Borzasztó lehet ezt megélni mindkét félnek :(
Kicsivel többet vártam, ennél egy komplexebb történetet. A film/sorozat (ki melyiket látja) igazából csak felvillant élethelyzeteket, szituációkat, de ennél többet sajnos nem ad. A színészi alakítás nagyon jó, ahogy a fényképezés is gyönyörű, ezek miatt öröm nézni a filmet. Ugyanakkor kicsit meseszerűvé varázsolja az, hogy ennyire össze akarja kapcsolni a két sztorit (plusz ez nem segít azon a tévhiten, hogy a melegség genetika útján öröklődik). Nekem az első rész jobban tetszett, ugyanakkor mindkét etapról elmondható, hogy néhol hiányoznak a miértek, a mögöttes tartalom, hogy a szereplőket mi mozgatja, miért épp úgy döntenek, ahogy. Talán érdemesebb lett volna 2x90 percben elmesélni, jobban kibontani a karaktereket.
Az első részt, vagyis a múltat, Thomas és Michael kapcsolatát nagyon szerettem. Szívszorító volt, szép, és nagyon fájdalmas. De befejezetlennek érzem, mert egy ponton elvágjuk a múltat, és a jelenben, a második részben már nem derül ki, hogy pontosan mi lett velük. Csak annyit sejthetünk, hogy semmi jó. spoiler Nem ragaszkodom minden áron a happy endhez, de azt nagyon utálom, hogy több kérdésem maradt Michael és Thomas életével kapcsolatban (úgy eleve a két rész között eltelt évtizedek totál homályban maradtak), mint válaszom.
Ez miért nem lett felkapott és divat?! Miért évekkel később hallok csak róla?
Tudjátok… lehet úgy szívszorító drámát készíteni, hogy nem tizenévesek haldokolnak benne. Lehet úgy küzdeni a mellkasodat szorító fájdalommal, hogy nem tinédzserek után kell sírni és sajnálni őket, hogy „Jaj előttük volt még az élet! Brühühü.”
Mi a rosszabb? Meghalni fiatalon vagy úgy élni végig az életed, hogy sosem élhettél valójában?