A főszereplő „Én”, egy könyvesboltban dolgozik Hakodate külvárosában, amely Hokkaidón, Japán északi részén található. „Én” egy Shizuo nevű barátjával osztozik egy lakáson, és egy Sachiko nevű kolléganőjével dolgozik együtt a könyvesboltban. Sachiko egy idősebb férfival, a könyvesbolt vezetőjével… [tovább]
A madarad énekelni is tud (2018) 2★
japán · angol
Képek 14
Szereplők
| Emoto Tasuku | "Én" |
|---|---|
| Sometani Shota | Shizuo |
| Ishibashi Shizuka | Sachiko |
Rendező
Forgatókönyvíró
Író
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Kiskakukk
Három lusta lúzer egymásra találása, és tespedése egy nyár folyamán.
Igazi „slice of life” film.
AMI NEM TETSZETT:
– Cselekmény vagy bonyodalom nem igazán van, tényleg csak az átlagos mindennapokba nyerünk bepillantást.
– Elég lagymatag a rendezés, sokszor annyira lassan csordogál a film, és annyira nem történik semmi érdekes, hogy majdnem elaludtam.
AMI TETSZETT:
– Bár van egy szerelmi háromszög, ez is nagyon árnyaltan van jelen. Nincsenek sértődések, veszekedések, félreértések. Sachiko először a könyvesboltos fickó (alias a főszereplő…?) dugópartnereként kerül a képbe, aztán hármasban lógnak együtt a kissráccal, Shizuoval. Azt hittem, ebből konfliktus lesz, de nem. (*taps* Annyira utálom a felesleges konfliktusokat meg a rinyálást, olyan jól esett, hogy ők hárman ilyen jól elvoltak együtt!)
– A három karakter minden hibája, és teszetoszáskodása ellenére kedvelhető.
– A klubos jeleneeeeeeet! A hangulaaaat!!! A zeneeee!!!! Annyira jó vooooolt! (Én is kb. úgy táncolok, mint Sachiko. :D) De most tényleg, erre és hasonló zenékre rázták magukat, nálam telitalálat ez a stílus: https://www.youtube.com/watch…
– Csomó aranyos kis jelenet tarkította a filmet. (Az esernyős ökörködés, a közös kajálások, a billiárdozás, vagy amikor spoiler :D
– Emoto Tasuku. Én tökre bírom ezt a hapsit.
Hjajajjj mennyit adjak… Alapjáraton 5 csillagos film lenne, de nagyon jószívű leszek, és a klubos jelenet miatt legyen 6 csillag.
Gergely_Jezerniczky
Rég untam ennyire filmet, mint a Japán Alapítvány idei filmhetének negyedik darabját. Ez részben annak is köszönhető, hogy a fiatalon elhunyt Sato Yasushi egyik regényét vették alapul és anno az ő írásaiból forgatták a Sketches of Kaitan City-t is, amely azon kevés filmek egyike, amiket nem bírtam végignézni. Szóval adott három fiatal, akik közül igazából egyikkel se lehet azonosulni, döntésképtelen mindegyik, élnek bele a vakvilágba és szarnak bele abba, hogy mi lesz velük akár a következő napon, ráadásul még egymással se nagyon kommunikálnak, illetve amikor beszélgetnek, akkor is leginkább csak a semmiről. Ez még lehetne egy jó kiindulópont egyébként, ha a körülöttük levő embereken keresztül kiderülne valami mondanivaló, amit a stáb szeretne bemutatni, de igazából a többi szereplőről is csak annyi derül ki, hogy segghülye az összes. Érteni vélem egyébként, hogy miről szeretne szólni ez a történet, mert sejtésem szerint valami hasonlóról, mint a We couldn't Become Adults, csak fiatalabb korosztályt bemutatva, azonban a 0 érdekességű szereplők miatt nem jön át belőle semmi. Kár érte, mert amúgy jó színészek vannak benne, az elején még 1-2 humorosabb (feltételezem, hogy rögtönzött) geg is került bele, de nagyon hamar, túl hamar fullad tömény unalomba. Még a rapperek fellépése sem menti meg.
