A legyőzhetetlen Vutang (1983) 71% 7★

Én ezt a filmet, még anno moziban láttam először. Most tudatosul, csak bennem itt a snitten, hogy de sok olyan filmet megnézett velem Anya, amik egyáltalán nem érdekelték, de nélküle nem engedtek be a moziba. Mondanom sem kell, hogy imádtam. És ha nem is akartam megtanulni karatézni, de azért sokszor a számba vettem a copfom én is, ha úgy adódott a helyzet pl. a játszótéren.
Amit viszont kaptam anno ettől a filmtől, az a taoista bölcselet iránti érdeklődés. Elkezdtem olvasni róla, és a Tao Te King-ig jutottam. Kerestem az ehhez hasonló kung-fu filmeket, ahol a belső út viszi a harcost, nemcsak a technika. A szerzetes harcosok mindig lenyűgöznek.
Nagyon tudom értékelni azt a szép, harmonikus és bravúros mozgást, amit látok. A Filmvilágban ezt írták erről: „Ami eltér a megszokottól, az inkább maga a küzdelem, ez a sokszor lágy, táncszerű és lenyűgözően akrobatikus mozgás, egy valóságos, ma is művelt formája a kung funak, az úgynevezett belső stílus, annak is egyik ága, a tajcsicsüan, amely eltér a többi filmben általában látható külső energiákat mozgósító kemény harcmodortól.” És ez mennyire igaz. Tényleg olyanok, mint a táncosok, és legalább olyan lágyak és kecsesek a mozdulataik, mint a balett-táncosoknak, miközben velük van az erő.
Nagyon jó a film koreográfiája, és egyáltalán nem bánom, hogy a harci jeleneteket nem intézik el néhány gyors vágással, ahogy manapság szokás. A történet nincs túlbonyolítva, de nem is kell. 1889-ben ez volt a helyzet. Japán így (is) próbálta meg leigázni Kínát. A becsület áll szemben az ármánnyal. Egyszerű, mindenki által érthető üzenete van a filmnek, és ez lássuk be, hat.
Eredeti helyszíneken játszódik a történet. Gyönyörű, festőien költői a kolostor és körülötte a hegyek. Látványban meseszép. Talán itt sajnáltam egyedül, hogy több mint 30 éves a film, és nem ott állt akkoriban a technika, ahol ma vagy legalább A Gyűrűk Ura idején.