A legszebb dolog (2011) 75% 31★

Alapból nem néztem volna meg. Ilyenek, hogy párkapcsolat, házasság, gyerek, nem igazán az én műfajom. Viszont van egy ilyen menő kihívás https://snitt.hu/kihivasok/nick-name … :P
És na erre jók a kihívások. Nem bántam meg végül, hogy megnéztem. És ebben is tetszett, hogy nem arról szólt, hogy milyen szipi-szupi a házasság + a gyerek, sőt… ilyeneket kéne a gyerkőcökkel nézetni. Hátha nem lenne ennyi tinimami, uhh… X(

Amúgy itt tényleg terhes volt a csajszi vagy ennyire jól átmaszkírozták? :o

Ezzel a filmmel akkor találkoztam, amikor a 2012–2013-as kihívásra kerestem filmeket. Ott szerepelt ez is egy top listán, de aztán kiderült, hogy valójában nem is 2012-es, csak nyilván akkor került a moziba… :P A leírása nagyon jól hangzik, teljesen felkeltette az érdeklődésemet, a páromnak is írtam róla, és elhatároztuk, hogy majd együtt nézzük meg! Így is lett, de nagyot csalódtunk benne… :(
Úgy gondoltam, hogy arról szól ez a film, hogy van egy fiatal, bulis, boldog pár, akik nem mellesleg boldog szülők is! Azt hiszik, hogy attól, hogy gyerekük lett, ugyanúgy élhetik az életüket, de a baba sorra minden programba „belerondít”. Kezdenek kétségbeesni és dühösek lenni, de aztán lassan rájönnek, hogy hogyan is alakítsák az életüket, hogy attól, hogy szülők lettek, jusson idejük önmagukra, közös kikapcsolódásra, barátokra, szórakozásra. Persze, nem olyan mértékben, mint régen, de ezt nem is bánják, mert ott az a csöppség, akit szeretnek, és végre rátaláltak az új önmagukra, de emellett nem veszítették el a régit sem. Jól hangzik, nem? :) Én tanulni akartam ebből a filmből!!!!
Ehhez – na meg a leíráshoz – képest… Ez a film totál negatív… Semmi boldogságot nem láttam benne… Ok, hogy a nehézségeket akarta bemutatni, de elég baj az, ha egy pár a szülőségnek CSAK a nehézségeit érzékeli, és egyáltalán nem éreznek boldogságot… :(
Mérges vagyok, amiért ilyen szépen írták meg az ismertetőjét egy ilyen (számomra) pocsék filmnek… :( És nem csak az a baj, hogy csalódtam ebben a filmben, hanem az is, hogy hiányzik az, amire felkészültem, hogy milyen filmet fogunk nézni…

Nekem nagyon tetszett, bár valami mégis hiányzott. Talán az, hogy az apa szerepét jobban kidolgozzák, és beleszőjék a kapcsolatba. Az anya szemével láttuk a cselekmény jelentős részét; így a másik szereplő, akinek a kapcsolatban és a gyermek nevelésében ugyan olyan fontos szerepe van háttérbe szorul.
Mindenképpen jó volt látni, hogy nem csak egy idilli képet mutat be a várandós kismamáról, hanem tényleg megnézhetjük a terhesség és a szülés utáni kevésbé örömteli pillanatokat is.

Szeretem a nem-amerikai filmeket, Rémi Bezançontól pedig már korábban láttam a Hátralévő életed első napját, így annak idején nagy várakozással ültem le A legszebb dolog elé. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szerintem túl egyoldalú, túl negatív volt; értem én, hogy az anyaság nehézségeit, a szülői szerepnek a személyiségre és a párkapcsolatra gyakorolt negatív hatásait próbálták megmutatni ebben a filmben, de szerintem úgy teljes a kép, ha a pozitív dolgokat is mellérakjuk. Itt ez nem volt meg. Barbara és Nico tipikusan az a pár, akik csak és kizárólag a társadalmi nyomás miatt vállalnak gyereket. Mondjuk arra jó ez a film, hogy bemutassa, ez mennyire szar ötlet. Nekem mégis az járt a fejemben végig, hogy ha ennyire nem akarták és nem gondolták át ezt a dolgot, akkor… akkor minek belevágni? Persze a társadalmi nyomás valamennyire magyarázza, de az egyéni (illetve itt páros) felelősséget akkor sem lehet elhárítani, nem lehet mindig mindent mások nyakába varrni. A legjobban Léa-t sajnáltam, szerencsétlen gyerek nem tehetett a szüleiről.