A hét mesterlövész telibe talál (A hét mesterlövész 3.) (1969) 2★
Szereposztás
George Kennedy | Chris Adams |
---|---|
James Whitmore | Levi Morgan |
Monte Markham | Keno |
Joe Don Baker | Matt Slater |
Bernie Casey | Cassie |
Reni Santoni | Maximiliano "Max" O'Leary |
Scott Thomas | P.J. Scurlock |
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Engem őszintén meglepett, hogy van folytatása A hét mesterlövésznek, noha megannyi, korábban elképzelhetetlennek vélt második és sokadik résszel találkoztam már – talán A piszkos tizenkettő univerzum létrejötte óta biztosra vehetjük, hogy nincs olyan lehetetlenségig egyszer elsüthető poén, amire Hollywood ne csapott volna le a várható megismételt anyagi siker reményében. Jelen esetben papíron már a harmadik epizódnál járunk, és a képlet még mindig ugyanaz – a minőség pedig, bár nem annyira látványosan, mint vártam, természetesen hanyatlik.
Ezt az epizódot már a mexikói forradalommal boronálták össze a kreatívok. Nem mintha túl sok kreativitást látott volna a forgatókönyv, a hét fizetett igazságtevő megint a jó ügy szolgálatába áll.
Ehhez az epizódhoz már Yul Brynnert sem sikerült megnyerni a stábnak, úgyhogy a helyzetet mentő sztár végül George Kennedy lett. Bár még fiatal, ránézésre már bőven öreg a szerephez, furcsán esetlenül pózol, rejtegeti egyre termetesebb alakját, melyből egyre kevésbé nézi ki a közönség a hősködést. Ezzel együtt persze kedvelhető figura továbbra is, igazán nem rajta akarom elverni a port. A hetek többi tagja, bár némelyik színész tekintélyes filmográfiával rendelkezik, meglehetősen arctalanra sikerült, természetesen nyoma sincs már itt a klasszikus filmben megteremtett normának és színvonalnak. Meglepő módon a zene maradt, Elmer Bernstein ide is a nevét adta, de hogy hozzányúlt-e valójában bármilyen formában az eredeti muzsikához, már nem tudnám megmondani.
Egyébként azt mindenképpen mondjuk el a film védelmében, hogy amerikai tömeg-westernként valójában lehet létjogosultsága. Nem ér fel egy jó spagetti-, de még egy jó hazai darabbal sem, de a klaszikussá nem vált művek közé befér, nem bánt, nem gyilkolja a néző idegeit, szépen lett leforgatva, jól mutatnak benne az akciók. Még a műsoridőt is sikerült kellemes keretek közé szorítani, nem próbáltak belőle indokolatlanul túlgondolt epikus mesterművet faragni.
Messze nem olyan rossz a helyzet, mint A piszkos tizenkettő többedik részei esetében, de nyilván nem is túl jó. Western fronton bőven találunk jobb indulókat, pusztán a „mesterlövész” vonalra pedig teljesen felesleges felülni, ez a film már régen nem az a film.
Folytatása
Összehasonlítás |