Michelangelo Antonioni véleménye szerint A Föld korának „minden egyes jelenete lecke arról, ahogyan ma a mozit csinálni kellene.” Kuba, Afrika, az Egyesült Államok és Európa – a kényszerű emigráció és a külföldi munkák – után „minden idők legnagyobb brazil rendezője”, a brazil új hullám, a… [tovább]
Michelangelo Antonioni véleménye szerint A Föld korának „minden egyes jelenete lecke arról, ahogyan ma a mozit csinálni kellene.” Kuba, Afrika, az Egyesült Államok és Európa – a kényszerű emigráció és a külföldi munkák – után „minden idők legnagyobb brazil rendezője”, a brazil új hullám, a „cinema nôvo” fiatalon elhunyt vezéregyénisége, Glauber Rocha visszaköltözött Brazíliába, hogy leforgassa élete utolsó filmjét, amely egyúttal a spirituális anarchista művész összegző, mitiko-univerzális testamentuma is. Hűen a „harmadik filmről”, Ázsia, Afrika, Dél- és Közép-Amerika filmművészetéről alkotott programjához ("A film a brazíliai valóság megismerésének hatalmas eszköze lehet, kérdésessé teheti ezt a valóságot, sőt fel is forgathatja"), A Föld kora monumentális anti-szimfónia a Rocha alkotói mitológiájára jellemző szimbolikus karakterekkel: a Fekete Krisztussal, az Indián Krisztussal, a Katona Krisztussal, a Forradalmár Krisztussal, az Amazonnal, a Kolonialistával, a Munkással, a Burzsoával, az Ördöggel stb. Az évtizedekig eltűntnek hitt filmcsoda nem csupán a harmadik világ számára fogalmaz meg forradalmi reményeket, hanem transzcendens látomássá nő az emberi civilizációról. A felújított filmet, amelynek 16 tekercsét eredetileg mindig másképp, véletlen sorrendben lejátszva kívánta a rendező bemutatni, először 2007-ben Cannes-ban láthatta a közönség. [bezár]
