Sugisaki Momoko óvónőként dolgozott, ám nem tudott mosolyogni, és a kommunikációs készségeinek erős hiánya is nemtetszést fejtett ki a szülők körében. Így egy év után elbocsátották. Végül a „Little Snow” nevű cégnél helyezkedik el, ahol olyan beteg gyerekekre vigyáz, akik otthon maradnak. Amikor… [tovább]
37.5°C no Namida (2015–2015) 4★
Szereposztás
Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
Shad
Én erre képtelen vagyok nem 10 csillagot adni, bár lehet máskor kevesebbet adnék, de ez most nagyon jól esett:)
Momo-chan nagyon szerethető volt, csupa szív lélek. Minden egyes részben látunk egy családot/fél családot, ahogy küzdenek a minden napjaikkal. Momoko pedig a gyerek védelmében mindig kinyitja a száját és szép lassan mindenkit megváltoztat maga körül. A „kedves” anyukáját a legvégéig nem értettem meg, szerintem konkrétan elmebeteg volt…A két férfi főszereplőnket imádtam, igazából lehetetlen lett volna a kettő közül választani:) Talán pont a gyerekeik miatt is :) Mind Kenta , mind Koharu egyszerűen imádni való gyerek volt:) míg az egyik fülig érő mosolyával és ártatlanságával, a másik a picit komolyabb viselkedésével, az embert arra készteti, hogy össze-vissza szeretgesse :) Momoko nagyon szép jellemfejlődésen megy keresztül, ahogy szép lassan magára talál és végül kiáll magáért:) Azért a végén epic volt a havas jelenet, spoiler nélkül csak annyit mondok : nagyon Momokos volt ><
Kinek? kedves, aranyos történet, nehéz sorsokkal, pár elpityeredős jelenettel, viszonylag kevés romantikával, mégis a legvégéig izgulsz ki is lesz a befutó a végén:P Nincs benne igazi hatalmas dráma, mégis azért nem egyszerű történetek vannak itt:)
ps: Narimiya Hiroki fanclubja eggyel bővült >< bár eddig csak a Bloody Mondayben láttam, de ott is felejthetetlent alakított:) (igaz a gonosz oldalon:PP)
krlany
Volt egy csomó minden, amit nagyon szerettem ebben a drámában, és voltak olyan dolgok is, amiket meg nem. A gyerkőcök tündériek voltak, a beteggondozós esetek életszagúak. Viszont sem az apát, sem az anyát nem értem, és a motivációjukat vagy éppen az apa esetében a motiválatlanságot sem. Az anya egyértelműen pszichés eset, de hogy az apa jó 18 éven át, miért nem csinált semmit, ez elégé megmagyarázhatatlan, ha aztán meg csak úgy Momokozik kómából visszajőve. Vagy az is durva egy kicsit, hogy a háziúr bárkit beenged a lakásodba, ha azt mondja, hogy a rokonod… mintha egy rokon nem lehetne kellemetlen, nem rabolhatna ki ésatöbbi.
Azért én tudtam volna választani magamnak a két szingli papa közül.:)
