120 dobbanás percenként (2017) 80% 11★

Erről a filmről akkor hallottam először, mikor pár hónapja a bukaresti vetítést fel kellett függeszteni a „Koalíció a családért” és hozzá kötődő szervezetek tiltakozása miatt. Mert erkölcsromboló, a homoszexualitást promoválja, veszélyezteti a fiatalok erkölcsi normáit stb. Ennyi nekem elég volt, hogy kíváncsi legyek rá. Ja, meg a Cannes-i fesztivál nagydíja.

A filmet a készítők 16 éven felülieknek ajánlják. A 90-es években játszódik, Párizsban, egy többnyire HIV pozitív fiatalokból álló szervezet, az Act Up Paris harcát követi végig – prevencióért, információért, gyógyszeres kezeléshez való hozzáférésért. Közben pedig alaposabban is megismerjük néhány aktivista sorsát, szerelmek, barátságok bontakoznak ki. És van benne egy explicitebb szexjelenet a két meleg főszereplő között – kecskebéka legyek, ha sok olyan tizenéves van, aki nem látott ennél sokkal explicitebb és lélektelenebb pornót. Mert még ez a bizonyos botrányos jelenet is „edukatív” és szépen filmezett, nevetgélnek, ügyetlenkednek, beszélgetnek közben, látványosan óvszerért, síkosítóért nyúlnak.
Én nem hogy engedném, de kifejezetten megnézetném felsős licisekkel. Mert nagyon erős üzenete van. A szereplők apró-cseprő kis beszélgetéseiből sok minden szíven üt, megmarad. Van köztük, aki a látszólag szuper rendezett körülmények között élő, idősebb partnerétől kapta el a vírust legelső alkalommal. Van köztük anyuka, akinek a kiskamasz gyereke vérátömlesztés során fertőződött. Van köztük drogos és prostituált, kórházi portás és tanár. A vírus nem válogat, nem kell ítélkezni.
Van egy jelenet, amikor az ActUp-osok beállítanak egy licibe, ahol információs anyagokat és óvszereket osztogatnak, amíg ki nem dobják őket – az egyik osztályban a tanár megpróbálja kidobni őket, a másikban támogatóan áll hozzájuk: figyeljetek oda, ez egy fontos üzenet! Tehát kétszer is elhangzik a fontos prevenciós mondanivaló, egy dinamikus, hatásos jelenet keretén belül – szerintem a közönség is megjegyzi, és adott pillanatban beugrik neki, hogy „az óvszer az egyedüli biztonságos védelem stb”. Már ezért is megnézetném fiatalokkal – hatásosabb és maradóbb, mint egy száraz prospektus vagy felvilágosító óra.
Kíváncsi vagyok, hogy mi a helyzet most Franciaországban a HIV-prevencióval kapcsolatban. És nagyon elszomorít, hogy nálunk jelenleg, 2018-ban a helyzet rosszabb, mint Párizsban a kilencvenes években.