Összes trivia

A filmet Costa Rican forgatták. Egy jelenethez, amiben az amerikai nagykövetség épülete is szerepelt volna a helyszínfelelős talált egy gyönyörű üres villát, rajta Costa Rica zászlójával. Az őr gond nélkül bérbe adta az épületet. Leengedték a Costa Ricai zászlót, hogy helyére az amerikait húzzák. Nem sokkal később 50 rendőrautó érkezett a helyszínre, hogy leállítsák a forgatást, ugyanis tudtuk nélkül a Costa Rica-i parlament épületét bérelték ki.

A filmet eredetileg a spanyolországi Salamancában forgatták volna, de a helyi hatóságok nem adtak rá engedélyt, így végül csak a légi felvételek készültek Spanyolországban.

A kórház romos területe a valóságban egy elhagyott elmegyógyintézet volt és az az állapota, amilyennek a filmben látjuk megegyezik azzal, ahogyan a filmkészítők rátaláltak.

A film főcímzenéje elhangzik az 1988-as Boszorkánypalánta című filmben is, más dalszöveggel.

Bár a film eredetiségehez kétség nem férhet, rejtőzik benne egy másik, ráadásul díjnyertes alkotás. A bevezetőben egy pocakot látunk terebélyesedni a benne növekvő kisbaba – Amélie – kilenc odabent töltött hónapját szemléltetendő. Manapság talán fel sem tűnik ez a képsor, hiszen bárki készíthet hasonlót a mobiltelefonjával és egy kis kitartással, a 90-es évek végén azonban fesztiváldíjat lehetett nyerni vele. A time-lapse szekvencia a 17 Seconds to Sophie című, 1998-as film egy részlete: Bill Cote napi két frame-et fotózott várandós felesége pocakjáról, változatlan háttér előtt, 16 mm-es szalagra, egy falra szerelt Bolex segítségével, kilenc teljes hónapon keresztül. Rövidfilmje végül elnyerte a New York-i Shorts International Film Festival kísérleti filmes kategóriájának fődíját.

Jeunet eredetileg azt szerette volna, ha Michael Nyman szerzi a film zenéjét, de a komponista nem volt elérhető. Szerencsére Jeunet kapott valakitől egy CD-t Yann Tiersen-zenékkel, aki Nymanhoz hasonlóan minimalista stílusban dolgozik, viszont mókás, játékos és meglehetősen eklektikusan használja a hangszereket. Jeunet azonnal beleszeretett Tiersen zenei világába, úgyhogy megvásárolta több, korábban megírt darab felhasználási jogait. Tiersen egyetlen dalt ír a filmhez: a La valse d'Amélie című főcímdalt, amelyet több változatban vettek fel és használtak is fel aztán az utómunka során.

A film hol zöld, hol sárga vagy piros színekben pompázó képi világát Juarez Machado brazil festőművész alkotásai ihlették.

Amélie ágya fölött két festmény ékesíti a falat: az egyik egy kutyát ábrázol állatorvosi tölcsérrel a nyakán, a másik egy madarat (fehér pávát?) gyöngysorral – ezek Michael Sowa alkotásai, akárcsak Amélie képzeletbeli krokodil barátja.

A film egyik legemlékezetesebb helyszíne a Montmartre tér, de a kis zöldségárus bódé és a Café des 2 Moulins is máig létező helyszín. Igaz, a film bemutatója után a kávéház kültéri részében lecserélték a székeket, nehogy a rajongó lelkű nézők ellopják azokat. A félelmük nem volt megalapozatlan: a kávézó a forgatás végén megkapta Amélie apjának kertitörpéjét, de a mosolygós figurát valaki ellopta.

Jean-Pierre Jeunet és a stáb minden forgatási helyszínt megtisztított a kosztól, szeméttől, graffitiktől és lomoktól, hogy még inkább álomszerűvé tegyék a film hangulatát. Ez kifejezetten nehéznek bizonyult a pályaudvar esetében.