Összes trivia

Louella Parsons újságírónő vezette az Orson Welles elleni sajtókampányt, amelyben a kommunista gyanútól a szex-botrányig mindent megpróbáltak bevetni. Kieszelte azt is, hogy egy szálloda halljában egy meztelen nő ugorjon Welles nyakába, természetesen lesben álló fotósok szeme láttára, a rendezőt azonban figyelmeztették a csapdára, és egy másik hotelben töltötte az éjszakát.

A mozikrónikák feljegyezték, hogy az Aranypolgár San Franciscó-i bemutatója napján Orson Welles és William Randolph Hearst összetalálkoztak egy szálloda liftjében. Az ifjú rendező átnyújtott egy meghívót a sajtócézárnak, aki ezt elutasította. Amikor Hearst kilépett a liftből, Welles utána kiáltott: „Charles Foster Kane elfogadta volna…”. A harag olyan tartós volt, hogy a Hearst-lapok csak az 1970-es évek közepén, a nagy mágnás halála után negyedszázaddal írtak először a filmről.

Az Aranypolgár egyike a brüsszeli tizenkettőnek, azaz annak a tizenkét játékfilmnek, melyeket az 1958-as brüsszeli világkiállításon a legjobbnak választottak.

A Columbo-sorozat Gyilkosság telefonhívásra (How to Dial a Murder) című epizódjában felidézik az Aranypolgár legendás kulcsszavát, a rózsabimbót.

Az Aranypolgár eredeti kópiája megsemmisült egy 1970-es tűzesetben.

A fiktív filmhíradó egyik jelenetében feltűnik Gregg Toland operatőr is: ő a riporter, aki az európai körútjáról visszatérő Kane-t faggatja.

Gregg Toland visszaemlékezése szerint Welles technikailag teljesen képzetlen volt az Aranypolgár forgatásának kezdetén. Miután elmondta, mit is akar a stábtól, Toland halkan elmagyarázta nekik, valójában miről is van szó. Hogy segítsen a rendező helyzetén, Toland meghívta magához egy hétvégére Welles-t, mialatt mindent elmagyarázott neki, amit az operatőri szakmáról tudni kell. Ezután már többé nem voltak gondok.

Robert Wise – aki később rendezőként is befutott – vágóként vett részt az Aranypolgár megalkotásában. Neki köszönhetőek azok a csodálatos áttűnések, átúszások, melyek a film egyes jeleneteit elválasztják, pontosabban inkább összekötik, hiszen a filmben nincsenek éles vágások: általában nagyon finoman, észrevétlenül fordul át egyik képsor a másikba (gyakran például úgy, hogy először elhomályosul, besötétedik a háttér, feltűnik benne az új jelenet háttere, majd ugyanez megtörténik az előtérrel is).

Az Aranypolgár elején a vetítőben ülő alakokat a film főbb szereplői (Orson Welles, Joseph Cotten, Everett Sloane, stb.) játsszák, arcukat sötétbe burkolva. Erre állítólag azért volt szükség, mert Welles ezt a jelenetet még a valódi forgatás megkezdése előtt készítette, azt hazudva a stúdiónak, hogy próbafelvételeket készít (így trükközve ki néhány plusz forgatási napot).

Charles Foster Kane és Emily házasságának megromlását bemutató reggeli montázs utolsó jelenetében Charles a saját újságját (The Inquirer), míg Emily találóan a rivális lapot (The Chronicle) olvassa.