Karcok 1

„This picture makes Gary Cooper the new king of screen-lovers- drawling- dangerous- handsome- enigmatic- a man's man whom women love.” – így harangozta be az új filmet a Salt Lake Telegram, 1929 október 24-én.

A virginiai férfi (1929) volt Gary Cooper első egész estés hangosfilmje. Korábban szerepelt már pár némafilmben, de ez előtt a film előtt eléggé aggasztotta a hangja, hogy nem való a filmvászonra. (Ez akkoriban minden némafilmes rémálma volt, az Ének az esőben (1952) is ezt az időszakot dolgozza fel például.) A stúdió sem bízta a véletlenre a dolgot, Randolph Scott-ot a legendás virginiai westernsztárt kérte fel, hogy tanítsa be neki a szerepéhez szükséges dialektust. Cooper talán okkal, talán ok nélkül aggódta túl a dolgot, de végül ez lett az a film, amivel befutott és ígéretes fiatal színészből igazi sztár lett. spoiler

Mindjárt az első hangosfilmjében megvolt az első hangos mondata is, ami emlékezetessé vált: „If you wanna call me that, smile!” mondja Trampasnak, miközben egy pisztolyt nyom a gyomrába egy szóbeli sértést követően. spoiler Egy tökéletesen kimondott mondat volt. Ennyit arról, Coopernek mennyi oka volt aggódni. Gary Cooper aggódott a hangja miatt? Ez nekem egy vicc! Pedig állítólag már azon gondolkozott, hogy szögre akasztja a coltot ;)

Biztos sokan vagytok ti is így ezzel, ha már hallottátok a hangotokat felvételről, hogy néha mennyire más. Néha egészen. Nos gondolom, a színészeket ez nem nagyon zavarhatja a színpadon mikor előadnak, mivel nem hallják magukat. A némafilm sztárjainak sem voltak ilyen problémái, ám jött a hangosfilm… A szereplőknek el kellett fogadniuk azt a hangot, ami az övék volt ugyan, de ők addig nem hallották.

A film abban is újat hozott, hogy elég nagy százalékban külső felvételek szerepelnek benne, ami nem csak a képi világban, hanem a hangban is megjelenik. Például hallható a lovak dobogása, a marhák bégetése, a lovaskocsi hangja. Ez akkoriban még újdonságnak számított és jelentősen hozzájárult a film sikeréhez.

A történet maga viszont nem lehetett már újdonság a közönség számára, mivel Owen Wister azonos című könyvét már addigra két némafilmben is feldolgozták. Először 1914-ben Cecil B. DeMille, Dustin Farnum főszereplésével, ami akkoriban szintén nagy siker volt, bár kevésbé tartották magukat az eredeti szöveghez.

https://youtu.be/1j3omWoswek