Yuukoku no Moriarty (Yuukoku no Moriarty 1.) (2020–2020) 85% 33★

Szemkápráztatóan szép rajzolású karakterekkel működő krimi anime, ami Sherlock Holmes „ősellenségét”, Moriarty professzort helyezi a középpontba. Nagyon tetszett a felépítése, a gondolkodása és a viselkedése, ő lett a kedvenc Moriarty ábrázolásom. Sherlock Holmes esetében ugyanez nem mondható el; bár jól passzol az animébe és remek kontrasztot, ugyanakkor párhuzamot von a főszereplővel, még nem érzem az igazinak. Bár egyértelmű volt, hiszen nélküle Moriarty sem értelmezhető, kicsit sajnálom a felbukkanását, azt meg főleg, hogy a végén már nagyon sok képernyőidőt kapott. Persze az akció a két remek elme között működik igazán, mégis jobban tetszett az anime első fele, ahol még nem volt szó Sherlock Holmes-ról. Főleg az első három epizód lett nagyon ütős. A szépséges rajzolás mellett az anime openingje is megér egy misét; rongyosra hallgattam, annyira tetszik és még a történethez is passzol. Ez a tizenegy rész eléggé bevezető jellegű volt, ráadásul egyértelműen nincs szinte még évad lezárása sem, szóval folyt. köv. Engem majdnem megvett kilóra, nagyon élveztem.

A sorozat gyakorlatilag a bishi – és szőke Sebastian Michaelis klón – Moriarty kvázi előzménysztoriját, a későbbiekben pedig a szintén bishi Sherlockkal való összecsapásait és egyéb gyilkosságokat kínál a néző számára. A sztori nagyon gyorsan pörög, a karakterek mind dögösek, Watson pedig cuki, és Sherlock Holmes rajongóként már a nevük elhangzása is fangörcsöt vált ki belőlem, bár nem igazán tudok Williamnek szurkolni, pedig általában bírni szoktam az antigonista főhősöket. Bár ebbe belefigyelhet az is, hogy számomra csakis Sherlock lehet a nyerő… Ráadásul, ha már Moriarty szemszögéről van szó, reméltem, hogy jobban kibontják a karakterét, de nekem ez a „Megváltó” attitűd nem igazán jött most be.

Holmes és Moriarty, csak itt most Moriarty oldaláról… Elég hosszan készíti elő, és Holmes is csak a 8. rész körül jelenik meg, ami ha azt nézzük, hogy 11 rész az egész évad übergáz. Csakhogy inkább az a vicc, hogy 11 részes az évad, ilyen adagolással simán 24-nek kellene lennie. Úgy tűnik, hogy hosszú távra terveznek, gyanítom elég sok évadot kapunk majd, hacsak be nem üt valami… és igen, a 11. rész nem is tűnik még csak évadzárónak sem. Egyszerűen csak pihenünk tavaszig. Lehetne ez nagyon jó, de még nem az.

Szódával elmegy, de nekem túl semmitmondó, és sekélyes az egész. Tökéletes példája a „hogyan tömjük tele egy rakás bishivel egy közepes történetet, hogy a női nézők ugorjanak rá” animéknek. Mindenki bishi, Watson meg egy cinnemon roll, de ennyi. A történet… már ha lehet erről beszélni, az első 2-3 rész után ki is fullad, aztán kapunk pár esetet, ahol Moriarty ügyködik a sötétben, de az aljamunkát mindig mások csinálják meg helyette. Ő csak az agy, okos, igazi bishi és persze mindig jó a beszélőkéje. Igen, ő William. Louis, az öccs kb. lealacsonyodott egy inas szerepére, nem is nagyon csinál semmit azon kívül, hogy a bátyját kísérgeti, meg teát szolgál fel. Szegény Albert meg kb. annyi szerepet kap, hogy néha megjelenik, de ha nem létezne sem hiányozna. Tipik töltelékkarakter mindkettő Williamék másik két emberével együtt, akiknek még nagyon jellemük sincs.

Sherlockot sikerült kiforgatni önmagából, egy nőcsábász bishi lett, aki ha nem nyomozna, meg nem hegedülne és nem ténykedne néha olyan sherlockosan, akár hívhatnák John Smith-nek is. Vagy bárhogy máshogy. A hatodik részben fel is bukkan egy kicsit, aztán a készítők észbe kaptak és kapott egy saját ügyet két részben. Meg egy felet ráadásként. Hol van a klasszikus Sherlock Holmes-hoz képest ez a karakter? Kb. ott, ahol a modernkori BBC-s Benedict Cumberbatch-féle, meg a Robert D. Junior által alakított figura. Az igencsak felejthető kategóriában. Jeremy Brett-hez képest mondjuk sehol, na ő Sherlock Holmes volt!
Mondjuk Watson sem járt jobban, ő is elég töltelékkarakter, szerepe kb. annyi, mint szegény Louis-nak, de Albertnél azért jobban járt. Azért a könyvekben ennél több szerepe volt, és itt inkább cuki mint hasznos.

A grafika szép, színes szagos, a zene viszont egészen jó. Szóval egyszer meg lehetett nézni, de nem maradandó élmény.

Ez irtó jó volt! Kicsit kételkedve álltam neki, de az első rész már tetszett, a rajongásom pedig minden egyes résszel csak nőtt. Olyanok történetek benne amikre soha nem számítottam volna hiába, nem vagyok nyomozózseni. spoiler Arra sem számítottam, hogy a „Catch me if you can, Sherlock!” mondattól libabőrös leszek.
William és Sherlock meg… Nem tudtam eldönteni, hogy kinek is kéne szurkolni, aztán rájöttem, hogy nekem ez így jó.
Kedves Watson is megjelent Sherlock oldalán. Ebben az évadban igazi cinnamon rollnak tűnik (olyan Alphonse Elrices az egész doki), aztán a továbbiakban kiderül, hogy be tud-e durvulni. Amúgy vicces, hogy nagyjából az ő kinézetét hagyták meg egyedül a mindenki által ismertnek, a többieket meg valahogy felturbózták. :D
A befejezés után meg félek mi lesz a második évadban…

Pozitívan csalódtam, még úgy is, hogy az első rész nagyon nem győzött meg. Amúgy belegondolva, összesen négy, azaz a sorozatnak sokkal kevesebb, mint a fele, négy olyan epizód volt, amit kiemelkedőnek tartok (harmadik, negyedik, hatodik, hetedik), és mindemellett voltak olyanok, amik nem tetszettek (első, nyolcadik, tizenegyedik), a többi pedig valahol a kettő között vannak elhelyezve.
Főleg a sorozat első felére jár az a nyolc csillag. Végre kaptam egy Sherlock adaptációt, ahol nem Sherlock van a középpontban! És Moriarty egy iszonyúan szerethető és kidolgozott karakter lett. Azért azt mondom, lehetne emberibb is (úgy értem, két arca van: a kimért, hideg komoly arca, és a gonosz mosoly arca), de ettől függetlenül nagyon jó karakter volt. Jobban szeretem, amikor egy karakter intelligenciája nem a műveltségben vagy a detuktivitásban mutatkozik meg, hanem taktikai vagy stratégiai érzékkel, főleg ha egy olyan krimi animéről beszélünk, ahol kvázi a főgonoszt követjük nyomon, de nem panaszkodom. Azért Moriarty és Sherlock konfrontációi nagyon érdekesek voltak, és mivel animéről beszélünk, nincs kizárva, hogy lesz is köztük egy barát-ellenség viszony, pont úgy, mint Light és L között, vagy az összes létező animében a főszereplő és egy ellensége között. És ezt nem bánnám, mert érdekes ötlet lenne.
A sztori elején nagyon érdekes társadalomkritikával is szolgált, és egyértelműen ez volt a fénypontja az animének. Ez a része nagyon jó volt, viszont valamiért a felénél úgy döntött, hogy „mi lenne, ha Moriarty sztorija is Sherlockról szólna?", ezért a sorozat második felében Moriarty háttérbe van szorítva. Ezt sokkal arányosabban is fel lehetett volna építeni, de nem panaszkod…nék, ha jól megoldották volna. De a Sherlockos részek ahelyett, hogy egy eredeti novellát adaptáltak volna, vagy saját sztorit találtak volna ki (főleg a 8-9 rész, de a két évadzáró is) egyszerűen másolták a BBC-s Sherlock-ot. Nem csak hogy Sherlock és Watson pontosan ugyanúgy néz ki, mint a BBC-s Sherlockban, de a jellemük is pont ugyanaz, az 1880-as években egymást a keresztnevükön szólítják, és pontosan ugyanazokon a dolgokon vesznek össze. A „Nem adok cigit, mert nem járulok hozzá az önkárosításodhoz" (hangsúlyozom, 1880-as évek) és a „Mélységesen csalódtam benned, Sherlock" mondatok is elhangzanak a BBC-s Sherlockban, ugyanilyen kontextusban.
Ráadásul még az eset is onnan lett másolva. Igen, olvastam a Bíborvörös dolgozószobát, de pont ezért tudom megmondani, hogy a 8-9. rész nem azt, hanem a Rózsaszín tanulmány című Sherlock epizódot dolgozta fel. Egyszerűen fárasztó.
De ettől függetlenül jól fel voltak építve, csak az a gond, hogy Sherlock, de főleg Watson nem túl izgalmas karakterek. Watson eleve egy anomália a SH történetekben, eddig kereken kétszer találták el a karakterét (igen, az eredeti művekben is pont ennyire idegesítő), így meg sem lepődök azon, hogy itt is mennyire inkomptens, de Sherlock meg… Túl nőcsábász, túl szépfiús, túl bishonenes. Egyszerűen az egyetlen céljuk az ő megírásakor, hogy legyen egy karakter, aki nem csak bishonenesen néz ki, hanem még úgy is viselkedik.
By the way, az animáció nagyon szép, de ettől a bishonenes karakterábrázolástól a falnak mentem. Még mindig fáj egy kicsit az orrom, ahol ütköztem.
A zene viszont elejétől a végéig nagyszerű. Az esetek érdekesek, és Moriarty nagyon jó karakter. Azt sajnálom, hogy Louis és Albert két epizódot kivéve semmi szerepet nem kaptak, de erre még lesznek évadaik.
A főmoriarty és Sherlock párbeszédei pedig tényleg zseniálisak voltak.

Rég nem láttam már ilyen jó animét. Eleve nagy elvárásokkal indultam neki, mivel leírás alapján reménykedtem benne, hogy kicsit visszahozza majd azt az érzést, amit a Black Butler nézése közben éltem át. Csalódni nem csalódtam benne, egy kicsit tényleg hasonlított rá (főleg az atmoszférája és a karakterekből sugárzó enyhe őrülettel kevert intelligencia, ami átitatta a sorozatot), de nem csak emiatt imádtam.
A hangula elképesztő volt, a karakterek zseniálisak voltak, bár kicsit sajnáltam, hogy a második felében ennyire Sherlock szálára koncentrálódott, Williamet sokkal jobban bírtam. Az op vizuálisan zseniális volt, pár hallgatás után már a zene is tetszett, de sajnos az ed annyira nem lett eltalálva, sem képileg, sem hangilag nem igazán illeszkedett (legalábbis nekem). Az ost-k viszont kárpótoltak, egyszerűen elképesztő hangulatot teremtettek, és szinte mindig nagyon illettek a helyzethez (de nem olyan belesimuló módon, amikor észre sem veszed, hogy ott van, annyira együtt jár a kép és a hang, hanem olyan rikítóan, ami önmagában is megállja a helyét, de együtt a vizuális résszel is tökéletes harmóniát alkot).
A karakter designe nagyon tetszett, annyira jól néztek ki a szereplők, hogy öröm volt rájuk nézni. Az egyetlen furcsa dolog az volt, ami William és Louis tarkójával történt. Ötletem sincs, ezt hogy sikerült, olyan, mintha egy parókát hordanának, ami alatt a hajuk kontyban van, ezért dudorodik ki annyira a fejük hátsó részénél.
Összességiben imádtam, biztos, hogy megnézem a második évadot, mert ebből nem lehet elég, és bárkinek ajánlom, aki szívesen megnéz egy elképesztően felépített, antihősös bűnügyi animét.

Oké, szóval engem teljesen megvett ez az anime. Kezdjük ott, hogy a látvány pazar, néh nem tudtam betelni vele. De ez csak egy apró ok, arra, miért szerettem ennyire.
Tetszett, hogy Moriarty kerül a középpontba, megismerhetjük a motivációit, és egyáltalán az ő szemszögét. Beteg elme, kétségtelen, de kilóra megveszi az embert. kedveltem a fivéreit is. Louis ragaszkodása és hűsége nagyon megkapó, ugyanakkor lehet ez még veszélyes is később egyesekre… Albert pedig… nos volt egy bizonyos rész, amikor elég erőteljesen letaglózott. Azt sajnáltam, hogy az utolsó részekben kevesebbet szerepelt. Na de nyilván ő csak mellékszereplő.
Holmes felbukkanástól féltem, mert olvastam negatívabb véleményeket róla, de hamar megnyert magának a karakter. Hozza a klasszikus Sherock jellemet, némi animés hatással elegyítve. Watson pedig olyan kis imádnivalóan gyámoltalan, persze azért ennél többet tud. A józansága remekül kiegészíti Sherlock kaotikus jellemét.
Egyetlen egy dolog hiányzott a felbukkanásuk után, hogy eltűnt az addigi beteg Moriarty féle hangulat, de bízom benne, hogy ebben még bőven lesz részünk, és értem, miért kellett bemutatni az ellenpontot.
A találkozásaikat amúgy imádtam. Tök jól működik köztük a kémia. Nagyon izgat, mi lesz ebből.
És hát az utolsó jelenet!!! spoiler