Pozitívan csalódtam, még úgy is, hogy az első rész nagyon nem győzött meg. Amúgy belegondolva, összesen négy, azaz a sorozatnak sokkal kevesebb, mint a fele, négy olyan epizód volt, amit kiemelkedőnek tartok (harmadik, negyedik, hatodik, hetedik), és mindemellett voltak olyanok, amik nem tetszettek (első, nyolcadik, tizenegyedik), a többi pedig valahol a kettő között vannak elhelyezve.
Főleg a sorozat első felére jár az a nyolc csillag. Végre kaptam egy Sherlock adaptációt, ahol nem Sherlock van a középpontban! És Moriarty egy iszonyúan szerethető és kidolgozott karakter lett. Azért azt mondom, lehetne emberibb is (úgy értem, két arca van: a kimért, hideg komoly arca, és a gonosz mosoly arca), de ettől függetlenül nagyon jó karakter volt. Jobban szeretem, amikor egy karakter intelligenciája nem a műveltségben vagy a detuktivitásban mutatkozik meg, hanem taktikai vagy stratégiai érzékkel, főleg ha egy olyan krimi animéről beszélünk, ahol kvázi a főgonoszt követjük nyomon, de nem panaszkodom. Azért Moriarty és Sherlock konfrontációi nagyon érdekesek voltak, és mivel animéről beszélünk, nincs kizárva, hogy lesz is köztük egy barát-ellenség viszony, pont úgy, mint Light és L között, vagy az összes létező animében a főszereplő és egy ellensége között. És ezt nem bánnám, mert érdekes ötlet lenne.
A sztori elején nagyon érdekes társadalomkritikával is szolgált, és egyértelműen ez volt a fénypontja az animének. Ez a része nagyon jó volt, viszont valamiért a felénél úgy döntött, hogy „mi lenne, ha Moriarty sztorija is Sherlockról szólna?", ezért a sorozat második felében Moriarty háttérbe van szorítva. Ezt sokkal arányosabban is fel lehetett volna építeni, de nem panaszkod…nék, ha jól megoldották volna. De a Sherlockos részek ahelyett, hogy egy eredeti novellát adaptáltak volna, vagy saját sztorit találtak volna ki (főleg a 8-9 rész, de a két évadzáró is) egyszerűen másolták a BBC-s Sherlock-ot. Nem csak hogy Sherlock és Watson pontosan ugyanúgy néz ki, mint a BBC-s Sherlockban, de a jellemük is pont ugyanaz, az 1880-as években egymást a keresztnevükön szólítják, és pontosan ugyanazokon a dolgokon vesznek össze. A „Nem adok cigit, mert nem járulok hozzá az önkárosításodhoz" (hangsúlyozom, 1880-as évek) és a „Mélységesen csalódtam benned, Sherlock" mondatok is elhangzanak a BBC-s Sherlockban, ugyanilyen kontextusban.
Ráadásul még az eset is onnan lett másolva. Igen, olvastam a Bíborvörös dolgozószobát, de pont ezért tudom megmondani, hogy a 8-9. rész nem azt, hanem a Rózsaszín tanulmány című Sherlock epizódot dolgozta fel. Egyszerűen fárasztó.
De ettől függetlenül jól fel voltak építve, csak az a gond, hogy Sherlock, de főleg Watson nem túl izgalmas karakterek. Watson eleve egy anomália a SH történetekben, eddig kereken kétszer találták el a karakterét (igen, az eredeti művekben is pont ennyire idegesítő), így meg sem lepődök azon, hogy itt is mennyire inkomptens, de Sherlock meg… Túl nőcsábász, túl szépfiús, túl bishonenes. Egyszerűen az egyetlen céljuk az ő megírásakor, hogy legyen egy karakter, aki nem csak bishonenesen néz ki, hanem még úgy is viselkedik.
By the way, az animáció nagyon szép, de ettől a bishonenes karakterábrázolástól a falnak mentem. Még mindig fáj egy kicsit az orrom, ahol ütköztem.
A zene viszont elejétől a végéig nagyszerű. Az esetek érdekesek, és Moriarty nagyon jó karakter. Azt sajnálom, hogy Louis és Albert két epizódot kivéve semmi szerepet nem kaptak, de erre még lesznek évadaik.
A főmoriarty és Sherlock párbeszédei pedig tényleg zseniálisak voltak.