You're in the Navy Now (1951) 40% 1★

Értem is ezt a filmet, meg nem is. Ha nagyon kellene, talán a Tűz a víz alá! afféle világos előképének nevezném, amiben a nem teljesen rátermett kapitány kap egy kísérleti hajót és egy nem kevésbé rátermetlen legénységet, amiből aztán kibuknak a lehetetlen szituációk. Másrészt viszont, Gary Cooper és megannyi, itt még nem, de később azért talán tőle is nagyobb legenda neve ide vagy oda, ez a film istenigazából alig szól valamiről, a fent felvázolt alapötletet és az abból adódó, mai szemmel már nagyon-nagyon visszafogottan vicces helyzeteket nem számítva.

Gyorsan letudván a lényeget, nem veszélyesen és főleg nem veszedelmesen vicces a You're in the Navy Now, elmosolyog rajta az ember olykor-olykor, de mint vígjáték, a megvalósítás meglepően ötlettelen, mintha hiányozna a kivitelezésből a lélek, az akarás, az ihlet – van egy jelenet, amikor a teljes gőzzel száguldó hajó motorjának az irányítása elkezd kicsúszni a legénység kezéből, ezért a gépészek felrohannak a fedélzetre és a kapitány legnagyobb csodálkozására fejvesztetten beugrálnak a vízbe, ahonnan aztán egyből ki is húzzák őket. Lehetne vicces szituáció, de az itteni előadásban semmiféle kísérletet nem tettek arra, hogy komikus élt kölcsönözzenek az eseménysornak. A leginkább valamirevaló viccfaktort talán a tisztek adják.
A lélektelenség egyik sarkalatos jele vagy inkább előidézője a zenei háttér semmilyensége. Őszintén nem emlékszem, hallottam-e akár egyetlen dallamot is a mozi nézése közben, ha pedig igen, felidézni sem tudnám már. Némileg gyanús, hogy a zenei hangsáv esetleg menet közben került le a közkinccsé vált kópiákról, de erre nem látok nagy esélyt.
Érdekesség lehet viszont, hogy a mozit szolgálatot teljesítő hadihajók fedélzetén forgatták, így meglepően hitelesnek hat úgy a legénység munkájának ábrázolása, mint az összes külső és fedélzeti, egyébként rendszerint igen látványos felvétel. Nem tűnik igazán kétségesnek, hogy az amerikai flotta jó szemmel nézte a projektet, és talán miattuk nem akarták a készítők a legszükségesebbnél nagyobb tökfilkóként ábrázolni a tengerészeket.
És hát a kulcsmotívum, az egész alkotás mai szemmel nézve kuriózuma: Lee Marvin és Charles Bronson mozis debütálása ez az alkotmány, és velük kapcsolatban nyugodtan elmondhatjuk, hogy semmit sem tesznek hozzá a nagy egészhez. Bronson szerepe jelentősebb és érdekesebb, Marvin gyakorlatilag elvész a stábban, ráadásul annyira fiatal még, hogy sokszor nagyon kell meresztgetni a szemünket, hogy felismerjük őt.

Nem egy főnyeremény, de a hajós filmek kedvelői számára okozhat pár szép pillanatot a mozi. Egy kis zenei alátámasztás és egy utólagos kiszínezés is jót tenne neki.