Xiang kan ni wei xiao (2018–2018) 85% 4★

Még gondolkodom a 9 csillagon, legszívesebben 8 és felet adnék…
Ott van a vígjáték műfajmegjelölés, de számítsatok rá, hogy a dráma legalább annyira benne van, mint a vígjátéki elemek. Lehet rajta nevetni, van benne humor, de közben nagyon komoly dolgokról szól. Kezdve azzal, hogy egy tragédiából gyűrűzik az egész cselekmény, aztán ott van a két főszereplőnk betegsége, mindkettő nagyon komoly. Afáziás beteget nem ismerek, de az érintésfóbia nem ismeretlen számomra… Ha már a két főszereplőnél vagyunk, nagyon aranyosak voltak. Főleg a srác, Li Wen Han (aki egyébként a dél-koreai – kínai UNIQ nevű csapat énekese), nekem nagyon tetszett. A zene is jó volt…
Szóval aki megnézi kap egy édes-bús szerelmi történetet drámával és nevetéssel, kellett zsebkendő is hozzá. Én szerettem, nem egy szokványos sztori.
Na jó, legyen 9 csillag, most hogy hallgatom az egyik betétdalt…

Ez a sorozat nekem nagyon nem „feküdt”, ha nem az utolsó 2 epizódra tartogatják a csattanót nem is nézem végig. Nagyon összevisszaságnak tűnt, már az elején belezavarodtam, ki kicsoda, ki hogy kapcsolódik kihez, rengeteg a karakter és csak a végére tisztázódnak a rokoni és egyéb szálak. Így belegondolva nagyon abszurdnak tűnt, hogy az alapszoriban sorozatot forgatnak, de egy épkézláb szereplő és stábtag sincs a csapatban. Egyik galiba éri a másikat, intrika-intrika hátán, szerelmi sokszög a köbön, ármánykodás ezerrel, de a lényeg háttérbe szorult, azaz Shu Zhan és Xiao Xing „problémája”. A karaktereket nem nagyon elemzem, mert elég népes a szereplőgárda, de azt meg kell említenem nagyon tetszett Shu Zhan karaktere, még nem láttam főszerepben ilyen érzékeny, „nyámnyila” jellemet, és Li Wen Han tökéletesen alakította. Xin Yuanling-et viszont utáltam, szerintem arrogáns és önző és mindig a „megmentő” szerepében tetszeleg, nagyon visszataszítónak éreztem. Összességében nem azt kaptam, amit vártam, értek meglepetések pozitív és negatív értelemben is…