A történelmi idők gyermeke, Witek Dlugosz, aki 1956-ban Poznanban látta meg a napvilágot, 24 éves korában úgy dönt, kis időre fölhagy a tanulással és a fővárosba utazik. Rohan a pályaudvarra, ám mire a peronra ér, a vonat már mozgásba lendült. Ezt követően variációkat láthatunk a fiú jövőjéről:… [tovább]
Véletlen (1987) 10★
Szereposztás
Boguslaw Linda | Witek Dlugosz |
---|---|
Tadeusz Lomnicki | Werner |
Zbigniew Zapasiewicz | Adam |
Boguslawa Pawelec | Czuszka |
Marzena Trybala | Werka |
Jacek Borkowski | Marek |
Monika Gozdzik | Olga |
Kedvencelte 1
Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
Véletlen (1987) 78%
Megmondom őszintén, nekem annyira nem ment a film összerakása, hogy csak a film megnézése után értesültem arról, hogy a véletlen itt a lehetséges, látszólag véletlenszerű folytatásokra vonatkozik; hogy tulajdonképpen a főhős három lehetséges életútját látjuk egy adott pillanattól kezdve.
A feltűnően ismétlődő, szinte azonos vonat utáni futásokat persze észleltem, de inkább véltem a hasonló helyzet aláhúzására használt eszköznek, semmint valamiféle időben ugrálásnak, életverzió megmutatásnak.
Leginkább úgy tűnt, mintha a hősünk valamiféle hosszú lélekutazáson menne keresztül, ahol keresi önmagát.
Innen nézve nekem igazából nem annyira számít, hogy ez a belső út időbelileg hogyan van.
Az is igaz viszont, hogy a címnek csak úgy van jelentősége, ha életverziókként tekintük a három tulajdonképpeni részre.
Nekem sok volt a politika a filmben. Ami az akkor időkben persze természetes volt, de ez most megnehezítette számomra a befogadást. Az is lehet, hogy ez a filmje lengyelebb a többi filmjétől Kieslowskinak. (A film elején kifejezetten közölték velünk (felirat), hogy ez az eredeti, a korabeli (politikai) cenzúrától mentes változat. [A feliratozás egyébként rengeteg elütést, nyelvi hibát tartalmazott, nem tudom honnan szedték.])
Egyszóval, bár voltak benne érdekes, szép részletek, összességében elvesztem ebben a filmben (és nemcsak a verziók között, hanem azokon belül is).
Ahogy a történet szövését sem ismertem fel, úgy a film szándékát, ívét sem.
Egyébként persze Kieslowskira jellemző az időszerkezet időnkénti sajátos átalakítása, a többszöri alternatív végigfuttatás (elég ha csak a kedvenc Kieslowski filmemre, a Veronika kettős életére utalok).
Igazából ez egy nem lineáris fejlődésregény, vándorélet, amely életérzést a film elég jól átadja, akárhogyan is nézzük.
A véletlen fogalmáról és szerepéről pedig – mivel nem érzékeltem – itt – a filmhez kapcsoltan – most nem tudok mit mondani .