Aki a térképen keresi Varjúdombot, nem találja meg, csak az olvasók és televíziós nézők emlékezetében. Ez a harminc éve ismert könyv és televíziós sorozat az elmaradt disznótortól, az örökké fázós nyúl apón át a csősszé lett sárkányig mára mindenkinek ismert a nagyszülőktől a legkisebb… [tovább]
Kedvencelte 4
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Először is!!
Nagyon,de nagyon sajnálom,hogy lecsillagoztam…De sajnálom… Én ezt utáltam. Én ettől bőgtem kiskoromban,nekem ez büntetés volt,ha néznem kellett. És ezt valószínüleg „örököltem”,mert apukám is utálta ezt a mesét.
Sajnálom,de tényleg…de,de nem… Köszönöm,de nem.:(
Gyermekkorom egyik legnyomasztóbb meséje. Nem szerettem, rossz hangulatot keltett bennem és nagyon nyomasztott. A ragya kivert tőle, ha csak meghallottam a tévében, hogy ez megy. Bocsi, azoktól akik szerették!
Bánffy György mesélését alapvetően szerettem, és igazából ez teszi úgy-ahogy nézhetővé. Mert az a helyzet, hogy a képi világ és stílus borzalmas, még kiskoromban is sikerült depressziós elemeket kiváltani belőlem, mostanra meg meggyőződésem, hogy ez valami pszichohorror lehet…
Gyerekként is utáltam, semmi kedves nincs benne. Csatlakozom az előttem szólókhoz: nyomasztó és ijesztő. Még ma is.
Ez mindig nagyon félelmetes volt. Gyerekként az. Felnőttként stop-motion technika, de egy gyerek nem azt nézi.
„Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga.”
Először, tizedszer, ezerszer is szeretem.
Én féltem rajta, mert ijesztőnek találtam a figurákat, és a meséket. Nem tetszett. Utáltam. Ma is utálom. Gyerekkel nem nézetném meg!