The Masked Singer (2019–) 77% 6★

Bár még soha nem láttam, hogy egy kacsa nyelné a nokedlit, én mégis csak ezzel a képpel tudom lefesteni, milyen tempóban néztem meg mindhárom évadát a show-nak.:D >Nyeltem, mint kacsa a nokedlit.< Egyszerűen imádom. Olyan könnyed, hangulatos, vicces az egész, társul benne minden jó; nyomozás, zene, nevetés… így nem tudom nem szeretni a formátumot.

A három évad közül a második volt a kedvencem, de szinte minden évadban voltak a maszkos énekesek között favoritjaim. Ebben versengett három nagy kedvencem; a Róka, Rottweiler és „Thingamajig”. Ők egyszerűen elmondhatatlanul szerethetők voltak a hihetetlen tehetségük mellett is. Ráadásul Rottweilerről kiderült, hogy egy ultimate kedvencem, így térdkalácsig lehullott az állam, és talán ez a döbbenet tette meg favoritommá az évadot.:) A színvonalát nagyon megdobta a show-nak, hogy mindhárom évadban szerepeltek igazi amerikai legendák… énekesek, színészek, broadway-sztárok, de voltak itt influenszerek és sportolók is. Imádtam, hogy bárhonnan jött is az adott híresség, olyan mélyen, alázatosan és irigylésre méltóan adta át magát a játéknak, hogy az embert csak magával ragadta a hangulat, és alig tudta megmondani, ha nem képzett énekesről volt szó. Maga a műsor tette csak nyilvánvalóvá, ha valaki kiemelkedően jó és képzett énekes, hiszen a végére általában a legjobb dalos pacsirták maradtak.:)

Hozzáteszem, még úgy is bedarált a dolog, hogy kb a 90%-át nem is ismertem a celebritásoknak, akik a maszkok mögé rejtőztek, és akiket opcióként felhoztak a zsűritagok. Apropó, „panel”! Imádtam őket, olyan szuper volt a kémia köztük, olyan akaratlanul is barátságos és vicces volt köztük minden, hogy nem csak a maszkosokat csíptem nagyon, de őket is. Nicole Scherzinger és Ken Jeong lettek a kedvenc „nyomozóim”… és Nick Cannon kiváló házigazda volt. Végig csak arra tudtam gondolni, hogy mennyivel másabb a kiállása, mint Istenes Bencéé volt a magyar verzióban. Igazi úriember volt, egyszerre volt humoros és elegáns… egy darabkát ő is elrabolt a szívemből.:)

És ha már maszkos énekesekről beszélünk, képtelen vagyok elmenni a tény mellett, hogy zseniálisak és hiperötletesek voltak a tetőtől-talpig maszkok. A fizikai kivitelezés mesés volt és szemetgyönyörködtető, masszívan alátámasztotta a nézői élményt, és hihetetlenül sokat adhatott a résztvevő hírességeknek is az átlényegüléshez. Nem kis büdzsével dolgozhat a műsor, de meg is látszik az igényesség. És nem csak a maszkok kialakítását, a karakterek átlényegülését szerettem, de imádtam, hogy a nyomokat tartalmazó kisfilmekben is mindenki szerepben maradt, és cseppet sem volt erőltetett a dolog, hanem játékos volt minden… :) Ah, bár több minden lenne játék az életben!

Ha lesz újabb évad, tuti nézni fogom, mert iszonyatosan jól szórakoztam rajta.:) Hihetetlenül megható pillanatai is voltak minden évadnak, ahol a néző a képernyők előtt, a zsűritagok, a nézők a helyszínen és maguk a maszkos énekesek is el-elpityeredtek. Azért van abban valami csoda, ha egy fukszos rottweiler vagy egy punk fazonú teknős megríkatja az embert a tehetségével, ami még vicces maszkokon keresztül is átragyog… vagy talán így, prekoncepciók és elvárások nélkül ragyog csak igazán. És ezzel a mondattal talán össze is foglaltam a műsor lényegét.:)